Gyors folyású hegyi patakok madara – de mit keres az Alföldön?
A hegyi billegető gyors folyású, sziklás-köves hegyi vízfolyások mentén költ. Élőhelyein osztozhat a vízirigóval, de annál sokkal gyakoribb és elterjedtebb madár. Magyarországon 4 billegetőfaj fordul elő, de csak három fészkel rendszeresen. Közülük a legritkább a hegyi billegető.
Fészkét sziklaüregekbe, résekbe, hidak alá és mesterséges odúba egyaránt építheti. Éneke magas, dinamikus, néhány elemből álló hangsor. Hímjének torka a nászidőszakban fekete. Igen hosszú farktollait rokonaihoz hasonlóan gyakran fel-le mozgatja, billegeti, innen ered neve is. A többi hazai billegetőtől jól megkülönbözteti, hogy alsó farkfedői (a madár „feneke”) minden tollazatban sárgás színű.
Hegyvidéki fajokra jellemző, hogy a vonulási és telelési időszakban alacsonyabb fekvésű helyeken is megjelennek. Nincs ez másként a hegyi billegetővel sem. Röptében hallatott jellegzetes hangja alapján vonulási időszakában (leginkább márciusban és szeptember vége felé) országszerte bárhol észlelhetjük. Alföldi vízfolyások mentén is előfordul, vízparton pihenő, táplálkozó madarakhoz is lehet szerencsénk.
Bár a vonulók jóval többen vannak, kis számban télen is megfigyelhetjük őket (többségük északról érkezik) a be nem fagyó vizeknél, például nagyobb tavaknál, a Duna mentén vagy langyos vizű források közelében. Ezek a madarak A költőhelyeihez hasonló sziklás, köves folyó- és tópartok mellett kibetonozott patakpartokon is látható.