Így táplálja a sivatagi por a fitoplanktont

Az elmúlt évtizedekben számtalan olyan alkalmat figyelhettek meg a kutatók, amelyek során valamilyen természetes eredetű porszerű anyag az óceánba jutva elősegítette az ottani élővilág, elsősorban az algák virágzását. Ilyen anyagok lehetnek vulkáni hamu, gleccserliszt (a gleccserek által „bedarált” kőzetek pora), erdőtüzekből származó korom, vagy épp sivatagi por. Azonban e nagy léptékű eseményeken túl van egy állandó, ám kisebb, kevésbé feltűnően áramló portömeg is, ami a sivatagokból az óceánba jut s elősegíti a fitoplankton növekedését, számol be az Earth Observatory. (A kutatást illusztráló 2011-ben készült felvételen a Vizcayai-öböl feletti por tömegét figyelhetjük meg.)

Egy nemrégiben, a Science folyóiratban publikált kutatás eredménye szerint e „háttérben” zajló eseménynek rendkívül fontos szerepe van még a légköri szén-dioxid mennyiségének szabályozásában is. Eddig is tudtuk, hogy a por szerepe a fitoplankton életében fontos, azonban arra csak a most elvégzett felmérésből derült fény, hogy voltaképp mennyire.

Globális szinten a fitoplanktonnak köszönhető a szénmegkötés 4,5 százaléka, ám egyes helyeken, különösen a közepes és magasabb szélességeken 20-40 százalékot is elér e munkájuk, hála a sivatagi por folyamatos utánpótlásának. A trópusi területeken, vagyis az alacsony szélességeken a fitoplankton egészségi állapota javult a por hatására, elsődlegesen a magasabb szélességeken nőtt meg a mennyisége és ezzel a szénmegkötése is. A fitoplankton világszintű szénmegkötő, oxigéntermelő „teljesítménye” az esőerdők összességéhez fogható, ám emellett a tengeri élővilág táplálkozási láncának alapját is képezi.

A kutatás során műholdakkal végzett vizsgálatokat vettek alapul: a világűrből ugyanis jól megfigyelhető és mérhető az óceánokban lévő klorofill mennyisége, az Oregoni Állami Egyetem beszámolója szerint. A klorofill nemcsak a szárazföldi növények, hanem a tengeri egysejtű algák, vagyis a fitoplankton fotoszintézisének kulcsát is jelenti. A vizsgálatokban 2003-2016 közti műholdas megfigyelésekből indultak ki. Kiderült, hogy még az egészen szerény mennyiségű sivatagi por hatására is egészségesebbé vált a fitoplankton virágzása, bárhol is figyelték azt meg a szakemberek. A por nemcsak a vasban szegény területeket táplálta, hanem mindenhol segítette a fitoplankton növekedését, mivel más tápanyagok is vannak benne – pl. foszfor vagy nitrogén.

A stabil környezeti körülményeket nyújtó trópusokon a fitoplankton és az élővilág további részei igen szoros egyensúlyban vannak, vagyis, ha több a fitoplankton, akkor azt rögtön megeszi valami. Ezzel szemben a magasabb szélességeken a környezet folyamatosan változik, emiatt pedig a tápláléklánc következő eleme mindig egy lépéssel le van maradva, vagyis eltelik egy kis idő, míg megeszik a fitoplanktont, ezért a por hatására jobban fel tud dúsulni a fitoplankton mennyisége.

A kutatók úgy vélik, a bolygónk felmelegedésével ez a kapcsolatrendszer is átalakul, ezért folyamatosan figyelni kell, hogy miként is változik. E megfigyelésekhez fontos eszköz lesz a NASA 2024-ben induló PACE nevű, kimondottan a légköri rendszerek és az óceáni ökoszisztémák kapcsolatát vizsgáló műholdja.