Vad bazsarózsák nyomában

A pünkösdirózsát sokan ismerik, hisz sok kertben díszlik telt virágú változata, ám Magyarországon fellelhető két vadon élő rokona is.

A bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica) Magyarországon a Mecsekben, a Zengő lábánál, Romániában az Al-Duna környékén, Szerbiában a Delibláti-pusztákon, Horvátországban a Tarcal-hegységben, míg a nemrégiben felfedezett keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia) az Északi-középhegység területén található. Hazánkban a bánáti bazsarózsa több ezer töves állománnyal büszkélkedhet, addig a keleti bazsarózsából csak pár száz tövet jegyezhetünk. Mindkét faj fokozottan védett, eszmei értékük 250 000 Ft.


A bazsarózsa név délszláv eredetű. A pünkösdirózsa neve valószínűleg a reneszánsz idejéből ered, a pogány római rózsaünnepek emlékeként. A kerti változat pünkösd idején virágzik, a vad fajok ennél jóval korábban virítanak. Április végén, május elején csodálhatjuk meg virágaikat.


A keleti bazsarózsa élőhelye a Kaukázustól Törökországon keresztül a Balkán-félszigetig terjed. Pontusi flóraelem, vagyis eredetileg a Fekete- és Kaszpi-tenger környéki sztyeppek növénye. Innen terjedt tovább a Kárpátoktól délre, valamint Erdélybe. Erdélyben Mezőzáh közelében van egy rezervátum, ahol virágzásakor, szervezett túrák keretein belül megtekinthető.

A keleti bazsarózsa 40–50 cm magas, lányszárú, évelő növény. A bazsarózsák általában bokros növésűek, szárai egyenesek, szőrtelenek. A keleti bazsarózsa váltakozó állású levelei mélyen, szálasan szeldeltek, a levélkék. kb 1 mm szélesek. A nem virágzó növény hasonlít a tavaszi héricsre.

Érdekesség, hogy magyarországi élőhelyén együtt nő a héricsekkel, és a virágzásuk előtt a felületes szemlélő könnyen összetévesztheti őket. A keleti bazsarózsa virágai nagyok, 7–8 cm átmérőjűek, feltűnőek, 7-8 (ritkán 10) sötétpiros szirmuk van. Az aranysárga porzók száma több tíz vagy akár száz is lehet. A növény minden része mérgező!