A rododendronok parkja

Természetfotósként nem az arborétumok szerepelnek a bakancslistám első soraiban, de nemrégiben eszembe jutottak Grúziában töltött utazásom emlékei, ahol legutóbb havasszépék díszítette ligetekben barangoltam.

Ezen nosztalgikus élmények hatására úgy döntöttem, hogy meglátogatom a Kámoni arborétumot, a rododendron virágzás idején, és egy kicsit gondolatban visszarepülök oda, ahol ezek a színpompás növények élnek. Nem kellett csalódnom, csodálatos élményben volt részem.


A rododendronok népes családja, csodálatos, rengeteg színben pompázó cserjét tart számon. Egyes vélemények szerint jelenlegi, gazdag választékát mindössze tizenöt alapfajból fejlesztették ki. Mára mintegy ezer faját és tízezer különféle fantázianévre keresztelt hibrid változatát ismerjük.


Tudományos nevét Carl von Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azáleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják. Magyar neve is többféle van: hangarózsa, havasi rózsa, havasszépe. Ez utóbbi azért a legtalálóbb, mert utal arra, hogy ez a növény az Alpokban és a Kárpátokban a fenyvesek fölött él: ott, ahol a gyalogfenyő a havasi rétekkel találkozik. A borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum) sok helyen megtalálható az Alpokban és a Kárpátokban, ahová betelepítették. A sárga havasszépe (Rhododendron luteum) nagy területen virágzik a Kaukázus térségének alacsonyabb régióiban.


Érdekesség: A pontusi havasszépe és a sárga havasszépe nektárja egy grayanotoxin nevű mérgező anyagot tartalmaz, ezért az ebből készült méz is mérgező — emiatt a grayanotoxin-mérgezést bolond mézmérgezésnek (angolul mad honey intoxication) hívják. Jellemző tünetei: bő nyáladzás, izzadás, hányinger, hányás, izomgyengeség, ritkuló szívverés, csökkenő vérnyomás, hallucináció és időszakos lebénulás is lehet egyéni érzékenységtől függően. A mérgezés ritkán halálos. Sajnos a beporzó méheket is mérgezi, kivéve néhány helyi fajt.

A Kámoni Arborétum Szombathely belterületén található. Területe 27 hektár, amelyen mintegy 3200 fa- és cserjefaj él. Különösen látványos a növényzet a tavaszvégi hónapokban. Ekkor virágzik a Gyöngyös-patak vizével kialakított kis mesterséges tavak körül a rododendron. A kert rendkívül gazdag díszfa-, díszcserje-, valamint lágyszárú gyűjteménye az év minden időszakában látogatható.

Kámon egykor önálló falu volt, ma már Szombathelyhez tartozik. Az 1860-as években a Gyöngyös-patak mentén húzódó négyhektáros tocsogós részt, láprét, égerlápos foltok, és kőris-tölgy ligeterdő borította. A terület birtokosa, Sághy Mihály kezdte meg a terület kialakítását, ám a tervszerű kertépítéshez csak az 1890-es években fogott hozzá fia, Saághy István. A területet bővítette, és az 1930-as évekig több mint ötszáz fásszárút telepített az arborétumba, amelynek közel a fele örökzöld volt.
A második világháború alatt a park területén katonai tábor állt, később pedig, az ínséges időkben a lakosság az arborétum fáit használta fűtéshez. Az eredmény: az 1950-es évekre – amikor az arborétumot az Erdészeti Tudományos Intézet ismét fejleszteni kezdte – a park kétharmada kipusztult.

A tervszerű fejlesztés eredményeként a park mára visszanyerte eredeti értékeit. Manapság a kámoni arborétum rendelkezik Magyarország leggazdagabb fásszárú gyűjteményével, közöttük jó néhány igazi ritkasággal.