A cápaállkapcsok evolúciója

CT-vizsgálatok alapján készült 3D rekonstrukciók segítették feltárni a cápa állkapcsának változásait.

A cápák méltán váltak állkapcsuk miatt hírhedtté, ez teszi őket képessé a vadászatra, és arra, hogy rengeteg különböző zsákmányt elfogva az óceán csúcsragadozói legyenek, s gyakorlatilag mindenütt elterjedhessenek, néhányuk még az édesvizekbe is bemerészkedik. Egyes ma élő cápák eredetét 180 millió évre vissza lehet vezetni, s ezen időszak során e ragadozók a táplálkozási lánc felső részén helyezkedtek el. Mindemellett egyes fajaik a nyílt óceánban gyors úszásukkal, mások a tengerfenéket komótosan keresgélve élnek. Ehhez a rengeteg különféle élőhelyhez és zsákmánytípushoz azonban alkalmazkodni kellett állkapcsuknak.
A Bécsi Egyetem kutatója vezette nemzetközi csoport számolt be a Communications Biology folyóiratban a cápaállkapcsok alakjának evolúciós változásairól. A 90 faj elemzése után kapott eredményeik azt mutatják, hogy a legelterjedtebb cápafajok állkapcsa az évmilliók alatt igen keveset változott, a legtöbb változást a mélytengeri életmódú fajok élték át (az alábbi videóban egy ilyen faj látható, 1200 méteres vízmélységben).
Az olyan cápacsoportok, amelyek sok fajból állnak, és nagy területen elterjedtek, mint a kékcápafélék (ide tartoznak számtalan faj közt az ismertebb szirticápa-fajok, vagy a tigriscápa), érdekes módon alig van különbség az állkapcsok alakjában. Bár a mélytengeri cápák a sekély vizekben élőkhöz képest alulreprezentáltak voltak, ennek ellenére is köreikben találták a legnagyobb állkapocs-változékonyságot a kutatók. E mélytengeri fajok igen sokszínűen is táplálkoznak, vannak, amelyek a merülő bálnákból vagy más nagy testű állatokból harapnak ki darabokat, vannak, amelyek ikrákat esznek és vannak, amelyek polipot, tintahalat. A sekély vizek, illetve a nyílt tengerek fajai pedig leginkább halakat zsákmányolnak.
Eltérő táplálkozási igények vezettek ahhoz, hogy egy cápa harapása nagy erejűvé, vagy ultra gyorssá vált-e (e tulajdonságok egymással ellentétes irányúak, vagyis a gyors harapású faj nem tud erőset harapni, az erős harapású nem tudja gyorsan összecsukni állkapcsát).
Az evolúció során bekövetezett változások elsősorban az élőhelyekkel mutattak kapcsolatot, és számos tulajdonság több különböző alkalommal is kialakult. Emellett fontos tényezők voltak a testméret, a zsákmány típusa, vagy épp a táplálkozási láncban elfoglalt hely is. E felismert kapcsolatok segítenek az egykor élt cápák életmódjának, életkörülményeinek feltárásában is.