A boglárkalepkék családja igen népes hazánkban. Legtöbb fajuknál a hímek szárnyának felszíne kék. Kivételek persze vannak – nem is kevés. Először azonban nézzük a szabályszerűséget!
Néhány fajnak már a neve is kék: az ezüstkék boglárka, az égszínkék boglárka, a tintakék boglárka és a palakék ékesboglárka mind ide sorolható. De van még többek között csillogó, fénylő, ibolyaszín boglárka, valamint szürkés és sötét hangyaboglárka is.
Forrás: Pribéli Levente
Ha kék, akkor boglárka
A hazaiak között alig van olyan kék színű faj, amely ne a boglárklepkék (és e fajok, például a kék lonclepke, nagyon ritkák). Ha tehát kék lepkét látunk, szinte biztosan boglárkáról van szó.
Boglárkalepkék felszíne. Felső sor (balról jobbra): ibolyaszín boglárka (Polyommatus thersites), vérfű-hangyaboglárka (Phengaris teleius), ezüstkék boglárka (Polyommatus coridon), közönséges boglárka (Po. icarus). Középső sor: északi boglárka (Plebejus cf. idas), nagyszemes boglárka (Glaucopsyche alexis), szürkés hangyaboglárka (Ph. alcon ‘xerophila’). Alsó sor: ezüstös boglárka (Pl. argus), fénylő boglárka (Po. dorylas), kisszemes boglárka (Pseudophilotes vicrama schiffermülleri), nagyfoltú hangyboglárka (Ph. arion ‘ligurica’), égszínkék boglárka (Po. bellargus). A nagyfoltú hangyaboglárka kivételével hím egyedek.
Forrás: Pribéli Levente
A lepkékkel ismerkedni vágyóknak talán elrettentő ez a fajgazdagság, de kis gyakorlattal élvezetessé válhat az apró különbségek felfedezése. Az pedig különösen, ha sikerül rábukkannunk valamelyik ritkább fajra (ezt az izeltlabuak.hu-ra való képfeltöltéssel ellenőrizhetjük!). Bár a felszín is hordoz jellegzetességeket, a biztos boglárka-határozáshoz a legjobb, ha a szárny fonákját is alaposan megvizsgáljuk, és dokumentáljuk fotóval.
Keresd az apró különbségeket! A montázson két, egymástól nehezen elkülöníthető boglárkalepkefajunk nőstényei láthatók. Megfejtés a cikk végén.
Forrás: Pribéli Levente
Attól még, hogy boglárka lehet, hogy nem kék Számos fajnál, például a szerecsenboglárkák (Aricia spp.), a tűzlepkék (Lycaena spp.) esetében és a csücsköslepkék nagy részénél egyik ivar egyedei sem viselnek kék színt. Boglárkafajok között ritkán ugyan, de van példa arra, hogy mindkét ivar felszínén legyen kék, ilyenek a hangyaboglárka és a csipkés boglárka. Nagyon kevés fajnál, de még az is előfordul, hogy a hím felszínén nyoma sincs a kéknek, a nőstényén viszont igen – ilyen a tölgyfa-csücsköslepke (Favonius quercus).
A szalagos szerecsenboglárka (Aricia agestis) hímjének és nőstényének egyaránt barna a szárnyfelszíne.
Forrás: Pribéli Levente
Megfejtés: bal oldalon: közönséges boglárka (Polyommatus icarus), jobb oldalon ibolyaszín boglárka (P. thersites). Az alsó nyílnál az látható, hogy a fekete és a narancsszínű folt között a közönséges boglárkánál nem látszik a fehér alapszín, míg az ibolyaszínnél igen. A felső nyílnál a fekete szegélyű narancsos folt és az alatta lévő fekete folt távolsága számít (ugyanezért kissé más annak a 3 foltnak a képzeletben összekötött vonala, amik közül ez a középső). A karika azt mutatja, hogy a közönségesnél az elülső szárnyon látható egy fekete folt, míg az ibolyaszínnél ez hiányzik (a jobb oldali fotón ez a rész takarásban van). A helyzetet bonyolítandó néha ez a folt hiányzik a közönségesnél…