Így hódították meg az orchideák a fákat

A mintegy 28 ezer orchideafaj 70 százaléka fák törzsén, ágain talál magának otthont.

Azokat a növényeket, amelyek fákon, azok törzsén vagy ágain élnek, epifitonnak hívják, s e növények jelentik az esőerdők növényfajainak mintegy felét, lakhelyet, védelmet, élelmet nyújtva megszámlálhatatlan mennyiségű más élőlénynek. Mivel az epifitonok kétharmada valamilyen orchidea, így az orchideák vizsgálata, tanulmányozása erről a különös életmódról magáról is vall.
Egy újonnan, a Journal of Integrative Plant Biology szakfolyóiratban bemutatott kutatás során az orchideák genetikai adatait vizsgálták át annak céljával, hogy kiderítsék, mikor és hogyan telepedhettek meg a fákon e virágok. A kutatást a Pennsylvania Állami Egyetem ismertette.
Talán nem mindenki számára világos, de rengeteg, a virágüzletekből ismerős orchideafaj is fákon élt eredetileg, így például a nagy virágú lepkeorchideák (Phalaenopsis) vagy a vesszőkosborok (Dendrobium). Az orchidearajongók jól ismerik ezeket, és tudják, hogy kéreg közé kell ültetni őket, nem földbe. No de hogyan kerültek oda?
A kutatók 610 orchideafaj 1450 génjét hasonlították össze, hogy kiderítsék, miféle rokoni szálak fűzik egymáshoz ezeket a virágokat, köztük azokat, amelyek fákon élnek, és ebből arra jutottak, hogy eredetileg az orchideák őse talajon élt, ám legalább 14 külön alkalommal is kialakult képességük az epifiton életmódra. Ez tette lehetővé a kutatók szerint, hogy olyannyira fajgazdag legyen az orchideák családja.
Ma is vannak „átmeneti” fajok, amelyek részint talajon, részint fák törzsén élnek, ilyen a közkedvelt vanília is. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, számos orchidea, miután áttért a falakó életmódra, valamiért visszaalakult talajlakóvá.
Maguk az orchideafélék 101-131 millió éve alakultak ki, a ma élő orchideafajok a kréta időszak végének meleg időszakában kezdtek igazán sokfélévé válni. A ma élő orchideák közt a legrégebben a vaníliaformák különültek el, kb. 75 millió éve. A falakó életmód kezdetét kb. 57 millió évvel ezelőttre teszik a kutatók a genetikai adatok alapján, és valószínűleg a jórészt zárvatermő fákból álló esőerdők létrejötte (kb. 60 millió éve) serkentette ezen életmód kialakulását.
A fákra költözés előnyt jelenthet, hisz így nagyobb magasságban több fény éri a növényt (az esőerdőkben az egyik legfontosabb hajtóerő a fényért való küzdelem), elegendő a fákon lecsorgó víz, illetve a beporzók számára is könnyebben hozzáférhetőek így. Talán kevésbé ismert, de a fák közegként nagyobb mennyiségű szerves anyagot biztosítanak, mint az esőerdei talaj, így ez is a falakó orchideáknak kedvező lehetőség, főként úgy, hogy a velük gyökérkapcsoltan élő gombák is jól megélnek a fák nedves felszínén.