Tíz éves a National Geographic Magyarország asztrofotós projektje

2023.05.27.NG

National Geographic Magyarország

Széles körű megjelenés és presztízs értékű elismerés lehetősége bontakozott ki a csillagászati fotográfia egyre népszerűbb műfajában.

Ladányi Tamás több évtizede közismert szereplője a magyar asztrofotózásnak, a „The World At Night” nemzetközi fotós szervezet tagja. Többek között a nevéhez fűződik a National Geographic Magyarország Hónap asztrofotója rovat gondozása. Az asztrofotósok között rangos elismerésnek számító díjazás, idén a tizedik évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból Majzik Lionel, a Meteor nevű csillagászati magazin rovatvezetője kérte meg Tamást, hogy bepillanthassunk a színfalak mögé, ossza meg az elmúlt évtized tapasztalatait az olvasókkal.

Majzik Lionel: Köszönöm szépen, Tamás, hogy elvállaltad az interjút. Engedd meg, hogy ezúton is gratuláljak ehhez a kerek évfordulóhoz. Mesélsz nekünk arról, hogy mikor és hogyan jött az ötlet, hogy létrejöjjön az NG hónap asztrofotója?

Ladányi Tamás: Én köszönöm az érdeklődésedet a munkám iránt. Visszatekintve, 2008 nyarán jelent meg az első képem NatGeo honlapján, amelyet sorban újabb fotók és cikkek követtek. Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a csillagászati fotográfia stílusa egy jó sztorival társítva milyen jól illeszkedik a profilba. Az asztrofotózás, mint önálló téma, akkoriban még csak a szárnyait bontogatta, de látszott benne a növekvő tendencia, és a hosszú távú perspektíva. Nemzetközi tapasztalataimmal új technikákat is behoztam, amelyet aztán sokan átvetek, hasznosítottak. A szerkesztőséggel együtt felmerült az ötlet, hogy mások számára is ajánljuk fel a megjelenés és elismerés lehetőségét. Így született meg az új projekt a hónap asztrofotója pályázat indítására, amely 2013 januárja óta töretlenül, egyre növekvő népszerűséggel jelenik meg.

M.L: Milyen kritériumok szerint választod ki a hónap képét? Az elmúlt években szükséges volt változtatni a szempontjaidon?

L.T: Legfontosabb számomra a minőség fenntartása. Egy National Geographic megjelenés a képi minőséget tekintve komoly presztízsnek számít mind a magazin, mind az online tekintetében. Valahol minden fotós álma, hogy a NatGeo megjelentesse a képét. Három szempont érvényesül a rovat ars poeticáját tekintve: az aktualitás, a technika és az ember. Az éggel folyamatosan kapcsolatban vagyunk; a naprakészség, a jelenségek időszerű kommunikációja elengedhetetlen a mai világban. Másrészt – mivel az asztrofotográfia sokak szemében egyben magas technikai színvonalat is jelent – fontos számunkra a képek modernsége. Végül, de nem utolsósorban az ember, emberi alkotások megjelenése életszerűbbé, könnyebben befogadtatóvá teszi a képeket. Ezek a szempontok nem csak a hazai megjelenéseknél, hanem a nemzetközi kiadásnál is érvényesülnek. Az asztrofotó műfajánál fogva fontos tartalmi szempont, hogy mutatkozzon meg benne a csillagászati apropó.

M.L: Megfigyelhető valamilyen trend a képek stílusát és témáját tekintve?

L.T: Az elmúlt években a technikai fejlődés nyilvánvaló, amiből a téma sokat profitált. Egyre jobb minőségű szenzorok jelennek meg, amelyek magas érzékenységnél és egyre jobb felbontás mellett képesek a csillagok halvány fényét rögzíteni. Ebből az is következik, hogy sokan elvesznek a technika talmi varázsában, holott egy kép mögött mindig az alkotó ember áll. A kompozíciós készség és a befektetett munka rögtön megmutatkozik a képen, bármilyen kamerával is készítették. Lassan már egy okostelefonnal is lehet színvonalas asztrofotót készíteni, de az eszközök túlzott alkalmazása egyben kontraproduktív is lehet. Egy igényes asztrotájkép természetes hatást nyújt: lehet a kép művészi szempontból egy kicsit több vagy kevesebb az ég alatt átélt élménynél, de ha az alkotó egyszerre akar mély-ég és tájkép fotós is lenni, akkor az eredmény egész egyszerűen már nem esztétikus. A digitális képfeldolgozás szerves része lett a fotózásnak, de tartózkodunk a szélsőségesen szaturált, természetellenes képek megjelentetésétől.

M.L: Térjünk rá egy kicsit a számokra. Egy hónap képe nem csak elismerést, hanem nagy publicitást is ad a szerző művének. Lehet tudni, hogy körülbelül átlagosan hány emberhez és milyen módon jut el a hónap képe?

L.T: Az elmúlt években sokat dolgoztunk azon, hogy a magazin és a honlap mellett a szociális médiában is jelen legyünk; ez ma már elengedhetetlen. A hónap asztrofotója a honlapunkon önálló projekt, amiből kiválasztásra kerülnek az év legjobb képei: ezek nyomtatásban is megjelennek. Igazi mainstream lett a Facebook oldalunk fejlesztéséből, ami 412 ezer követőnél jár az interjú készítésének időpontjában. Ez a hazai tudományos ismeretterjesztésben kiemelkedően magas számot jelent. Emellett szépen fejlődik az Instagram oldalunk is. A képek kiválogatásánál menet közben kialakult irány a reszponzivitás, különös tekintettel, hogy a szociális médiában és mobileszközökön is szemléletesen bemutathatók legyenek.

M.L: Az elmúlt tíz évben több mint 120 fénykép jelent meg. Mindegyik kép valamilyen szempontból egyedi és minőségét tekintve a felső kategóriába tartozik. Most egy nagyon nehezet kérek tőled: ki tudnál emelni néhány képet, ami valamiért megragadott téged?

L.T: Ez egyáltalán nem nehéz kérdés; minden megjelent kép megragadta a figyelmünket, megkapta az elismerésünket. 2022 legszebb asztrofotói jól tükrözik a kialakult színvonalat, irányvonalat: Szentkirályi Ádámnak a sarki fényről, Kozma Lászlónak a Rozetta-ködről és Fényes Lórándnak a Jupiterről készült felvétele mind klasszis a maga nemében.

M.L: Ez év februárjában tartottál egy előadást naturArt Természetfotó Fesztiválon. Sokszor azt lehet tapasztalni, hogy van némi űr a természetfotósok és az asztrofotósok között, ezért is remek lehetőség volt, hogy bemutathattad nekik ezt a nagy sikerű projektet. Mesélsz nekünk az előadásról és annak fogadtatásáról?

L.T: Megtisztelő volt számomra a felkérés, aminek nagy örömmel tettem eleget. A konkrét látogatói szám mellett az előadás előtti és utáni beszélgetéseken nagyon jól le lehetett mérni az érdeklődést. A természetfotósok számára a csillagászati tartalom tudatos megjelenítése jelenti a nagyobb feladatot, míg az asztrofotósok inkább az égi objektumokra koncentrálnak. De így van ez rendjén, mindenki a saját stílusában fotózik. Az előadás után több új terv, kompozíciós ötlet is kialakult, amiben az együttműködésemet kérték.

M.L: Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket az érdekes háttér-információkat. Ha nem bánod, most térjünk át személyesebb vonalra. Milyen jelenlegi projektjeid vannak? Tudomást szereztem a kettőscsillagokról készült méréseidről is és egy újonnan megjelent könyvedről is.

L.T: Nem kis nosztalgia faktor volt számomra, amikor tavaly ismét elkezdtem kettősökkel foglalkozni, több mint egy évtizedes szünet után. A csillagvizsgálóm távcsöveit is felújítottam, jusztíroztam, hogy pontosabbak legyenek. Novemberben, a lovasberényi találkozón kaptam impulzust az asztrometria területén. Nagy élményt jelent a visszatérés ehhez a számomra kedves és érdekes témához. A méréseket vizuális észleléssel kombinálom: nézem is, fotózom is a kettősöket. Áprilisban sikerült is az új eredményeimet publikálni a Journal of Double Star Observations nevű szaklapban.

Első önálló könyvem, az Öt kontinens csillagai után megkeresett Szánthó Lajos a Lacerta GmbH-tól, hogy fejlesszük fel a magyar kiadást, és adjuk ki német nyelven. Egy fantasztikusan jó együttműködés keretében át is dolgoztuk a könyvet, és a hazainál több tematikus és technikai tartalommal jelentettük meg Am Sternenpfad (Csillagösvényen) címmel. Természetesen ez is csillagászati tájkép fotózásról szól, és az osztrák-német piacon kapható.

M.L: Ha jól tudom, jelenleg Washingtonban is találkozhatunk egy képeddel. Mesélnél erről a kiállításról? Esetleg tervezed, hogy személyesen is felkeresd?

L.T: Megtiszteltetés számomra, hogy a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban került kiállításra a Madarasi-Hargitán készült képem, ami a kopjafák felett ívelő Tejutat ábrázolja. A fotó mellett közzétett szlogen is kellően beszédesre sikerült, miszerint az égbolt élményén sokan és közösen osztozunk. A tárlat a The World At Night projekt keretében az éjszakai égbolt szépségének bemutatását, megóvásának fontosságát szemlélteti. Egyúttal a fényszennyezés problemájára is fel kívánjuk hívni a figyelmet több mint száz képpel és interaktív modellekkel. Dolgozunk rajta, hogy a közeljövőben személyes látogatást tegyek a helyszínre is.

M.L: Ahhoz viszont, hogy találkozzunk a fotóiddal, nekünk nem muszáj külföldi utat vállalni. Veszprém – Balaton régió nyerte el a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa címet. Jól tudom, hogy készülsz valamilyen programmal?

L.T: A Veszprém felett az ég projektem az EKF programsorozat részeként a királynék városát mutatja be asztrotájképek formájában. Az egész éves munka fókuszpontja augusztus 26-a, amikor az Agóra Veszprém Kulturális Központban a Magyar Fotográfia Napján konferenciát és kiállítást, majd tárlatvezetéseket szervezünk. Emellett a városi oktatási intézményekbe is bekerül majd a téma előadások formájában.