Egyszerű tollruhás rovarvadász

A nagyobb városi parkokban, kertes házak között április második felétől gyakran hallani a szürke légykapók (Muscicapa striata) kapcsolattartó „cit-cit” hangját. Érdemes a lombkorona felső részében megkeresni a hang gazdáját.

A légykapók úgynevezett vártamadarak, azaz egy pontról lesnek rovarzsákmányaikra. Egy magasra nyúló ágon ülve várja repülő rovarzsákmányát, majd a levegőben elkapja. Hallhatóvá válik, mikor a két csőrkáva összekattan.
Ahogy neve is utal rá, nem díszes madárral van dolgunk: az öregek felsőteste a fejtetőtől a farcsíkig egérszürke, szárnya és farka barna, a háton és a begyen hosszanti sávozással. A fejtető is sötéten , finoman vonalkázott. Szeme fejéhez képest nagy, mélybarna színű. Lábai szaruszínűek.

Vonuló madarak, a telet Afrikában a Szaharától délre töltik. Az utolsó egyedek szeptember végén hagyják el hazánkat. Április közepén először a hímek, majd később a tojók érkeznek meg. A hím énekelve jelzi a lehetséges fészek helyét a tojónak.

A fészket maga építi egy törzsből elágazó ágcsonkon, széles vízszintes ágon, épületek zugaiban, présházak gerendáin, de elhagyott füsti fecske fészekben előfordul. Fészke laza szerkezetű, vékony gallyakból, mohából, háncsdarabokból, gyökerekből áll. Jellemző rá, hogy gyakran épít bele textíliákat, zsinórdarabokat, rafiát és ezeket pókhálószövedékkel keveri. A fészek belsejét, az úgynevezett fészekcsészét, pamut- és gyapjúszállal, valamint állati szőrrel puhára béleli. Ebbe rakja három-öt zöldes alapon vörhenyes foltokkal mintázott tojását. A tojó egyedül kotlik, a fiókák kéthetes korukban kelnek ki a tojásból, s ugyanennyi ideig maradnak a biztonságos fészekben. A fiókákat zengőlegyekkel, legyekkel, hernyókkal táplálja. Az őszi vonulás idején egyik kedvenc csemegéje az érő bodza. Kevés népi elnevezése maradt fent, talán a szebben csengő a szürke légyész.
Magyarországon védett madárfaj a természetvédelmi értéke 50 000 forint.