Fotózzunk természetkárosítás nélkül!

A vadállatok etikus fotózásáról talán többen hallottak már, s ez sokak számára érthető és betartható, azonban a természetben számos más különlegességet, szépséget is találunk. Mit tehetünk a növényvilág etikus fotózásáért, és miféle magatartást kell kerülni?

Míg korábban leginkább az ásóval érkezőktől kellett félteni egy védett növényt, mára átalakult a helyzet, és az olyan ártalmatlannak tűnő szenvedély, mint a fotózás is problémássá válhatott. Hazánk számos különleges növénye vonzza a fotósokat, leginkább a látványos, színes virágok, ha pedig ritkaságról van szó, ez fokozottan igaz. Egy-egy híres virág megörökítésére sokan kelnek útra, szó szerint zarándoklat indul az élőhelyre, s ilyenkor nem ritka, hogy azok ártanak a legtöbbet, akik csak megmutatni szeretnék másoknak az adott virágot.

Pár éve a Bükki Nemzeti Park tett közzé egy természetfotósokhoz intézett kérést a honlapján Óvjuk a papucskosbort címmel, mivel sajnos szükség volt, és ma is szükség van erre a felhívásra.
A papucskosbor, avagy boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) nagy termetű, színes, látványos orchideafélénk, e ritkaság fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 forint (sajnos ezek a számok nem követik az inflációt). A virágra leselkedő veszélyek mellé, ahogy azt a cikk is megfogalmazta, a klímaváltozás is becsatlakozott. „A szárazabbá és melegebbé váló klíma egyre jobban tizedeli az amúgy sem nagy létszámú állományait, amivel szemben igen nehéz védekezni. Amit tehetünk, az az élőhelyek állapotának a megőrzése, javítása, az emberi zavarás minimalizálása.” Ez utóbbiban van hatalmas szerepe annak, hogy miként fotózzák a virágot az odalátogató tömegek. A növény lassan, hosszú évek alatt fejlődve jut el abba a stádiumába, amelyért oly sokan megkeresik: „Az akár egy évtizedig fejlődő fiatal növények alig észrevehetően bújnak meg a kifejlett példányok mellett a fűben. Egy vétlen lépessel is több fiatal hajtást pusztíthatunk el, még ha a virágzó egyedekre vigyázunk is.” A fotósok közt sokan körbekússzák, -hasalják a virágot az ideális nézőpont érdekében, s eközben nem feltétlenül az lebeg a szemük előtt, hogy az ott fejlődő apró magoncokra vigyázzanak. Ez részben elkerülhető, ha a virágtól s a körülötte rejtve növekvő utódaitól nagyobb távolságból teleobjektívvel készítünk fotót, illetve a kihajtható kijelzős fényképezőgépekkel a hasalós pózokra se lesz szükség a kedvezőbb látószög érdekében.

Bár a természetfotósok nem szeretnek csoportosan kirándulni, ez nem jelenti azt, hogy az egész országban csupán egyetlen embernek jut eszébe egy-egy szép növényt felkeresni! Ha időben nem is ugyanakkor, de néhány nap alatt, míg egy virágzás zajlik, sokan látogatják az adott növényt és tapossák ki a körülötte lévő területet. „A növényzet és a talaj pedig egyre jobban sérül, pusztul, felbomlik. A bolygatás hatására megtelepedhetnek özönnövények is, hiszen nincsenek védelmező szomszédok és az útközben, vagy az utolsó túránk során a bakancsunk talpára tapadt magjaik épp itt pottyannak le” – szól a közlemény.

Természetesen nemcsak a boldogasszony papucsa esetében kellene óvatosnak lennünk! Bármilyen élőlény fotózása során előfordulhat, hogy akaratlanul is kárt okozunk a környezetben, igyekezzünk például alaposan megnézni, hova lépünk. Kössünk kompromisszumot: inkább legyen kicsit kevésbé tökéletes a felvétel, de ne ártson a növénynek, a környezetnek! Nyugodtan mondjuk el a fotóinkat megszemlélőknek: azért olyan a kép, amilyen, mert a védett növény szempontjait figyelembe véve fotóztuk. Érdemes emellett más élőlényekre, közönségesebb virágokra és állatokra is odafigyelni, amelyekből ugyan sok van, ám nem kevésbé szépek.

A tömeges taposás ellen talán azzal tehetjük a legtöbbet, ha felfedezünk egy szép növényritkaságot valahol, s elmegyünk megörökíteni, egész egyszerűen nem áruljuk el senkinek a helyszínt, és a fotót is csak pár hét késéssel, a virágzás után tesszük közzé. Ezzel elkerülhető, hogy mások – szó szerint is – a nyomunkba lépve kárt okozzanak. Nagyon nehéz lehet ezt betartani a mai, a közösségi médiában zajló azonnaliság, a lájkvadászat és az ezzel járó lelki nyomás mellett, de próbáljuk meg annak érdekében, hogy az adott élőlényt még unokáink is megcsodálhassák – ne csak archív felvételeken!