Lepke-kereskedelem

A lepkék iránti rajongásunk ősi, e gyakran színpompás, légies rovarokat általában azok is kedvelik, akik egyébként nem rovarrajongók. Rengeteg lepkegyűjtőt is ismerünk a történelemből, és azokban az évszázadokban, amikor a rovarvilágot még nem sodortuk hanyatlásba tevékenységünkkel, ez nem is okozott különösebb problémát. Ami azonban 150-200 éve még bocsánatos bűn volt, mára, számos faj esetében az állatok létszámcsökkenésének egyik meghatározó okává vált. Mindezek ellenére kevesebb mint 70 lepkefaj tartozik a CITES-egyezmény alá, vagyis ennyi esetében van szükség külön engedélyre a kereskedelméhez (szemben a 850 emlősfajjal).

Egy amerikai vezetésű nemzetközi kutatócsoport mérte fel, milyen nagyságrendű is valójában a lepkekereskedelem ma a világban. Ezt az eBay platform alapján vizsgálták meg, és felmérték, mekkora gazdasági szerepe van ennek a kiinduló országokban, mennyire lehet fontos a megélhetés szempontjából. Azt érdemes tudni, hogy a legtöbb lepkefaj, amellyel kereskednek, a szegényebb országokból, trópusi, szubtrópusi régiókból való.

Felmérték azt is, miféle tulajdonságok jellemzik azokat a lepkefajokat, amelyek e kereskedelem áldozatai, beleértve a természetvédelmi státusukat is. Független ítészek segítségével a kereskedelemben érintett fajok esztétikai értékét, vagyis a szépségét is felmérték, rangsorolták, s azt is megvizsgálták, mennyiben függ ez össze az adott állat árával.

Egy év alatt a megvizsgált platformon több mint 50 ezer egyedi tranzakciót találtak, amelyekben lepkéket adott el valaki. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) összesen 214 lepkefaj kereskedelmét tartja számon, ezzel szemben most 739 nembe tartozót találtak (egy nem alá számos faj is tartozhat), összesen a kereskedelem 17-szer többféle lepkét érintett! A talált fajok 96 százalékában valami trópusi országból az USA és Európa területén lévő kereskedőkhöz kerültek a lepkék. A legnépszerűbbek a pillangófélék (Papilionidae) családjának tagjai voltak. Egy preparált lepke keretezés nélkül átlag 6,75 dollárba, kerettel 35,9 dollárba került (ez átszámítva 2300 forint, illetve 12 300 forint).

A legdrágábbak valóban a legritkább fajok példányai voltak, ám általánosságban a lepkék szépsége határozta meg, mely fajok kerültek nagyobb mennyiségben kereskedelmi forgalomba. A legdrágább egy ázsiai lepke, a Bhutanitis ludlowi faj egy példánya volt – e lepkét 76 évig kihaltnak hitték, s csak 2011-ben került újra elő. Indiából e faj egy hím és egy nőstény példányát 8998 dollárért adták el egy orosz vevőnek.

Mivel egyetlen eladó sem emlegetett semmiféle hivatalos kiviteli engedélyt vagy más okiratot az eladásnál, feltételezhetően vadon befogott állatokkal kereskedtek, nem pedig tenyésztettekkel. (A lepkék tenyésztése egyébként se könnyű, és a kereskedelemben népszerű fajok több mint fele esetében a tápnövényeiket sem ismerjük.) Sok esetben a példányok begyűjtésének helyét is megjelölték az eladók. Számtalan CITES-egyezmény alá tartozó faj is szerepelt az eladottak közt, és az sem zavarta a kereskedőket, hogy ezek engedélyköteles fajok… Olyan védett, veszélyeztetett fajból (Teinopalpus aureus) is több egyedet adtak el, amelynek befogásáért néhány éve Kínában 13 év börtönt kapott egy lebukott gyűjtő!

Mivel csak egyetlen legális platformon vizsgálódtak, ezek az adatok valószínűleg távol állnak a teljes valóságtól, vagyis a helyzet még ennél is sokkal rosszabb lehet, mondhatni, ez csak a jéghegy csúcsa lehet. Arra azonban remélhetőleg felhívja a figyelmet a kutatás, hogy milyen lepkecsoportokra érdemes még inkább odafigyelni azok mellett, amelyek már ma veszélyeztetettek valamilyen emberi tevékenység okán.

Érdekes módon a kutatók úgy vélik, ez a vadon begyűjtés mindezek ellenére a természetvédelmet támogató tevékenység. Az ellentmondásosnak tűnő elképzelés mögött az áll, hogy így azok, akik ebből élnek, abban érdekeltek, hogy kiváló állapotban fennmaradhasson e lepkék élőhelye, hisz egyébként megszűnne az ő megélhetésük is. A különféle fajok védelme során ezt is érdemes volna figyelembe venni.