Illatok vezetik haza az eltévedt poszméhet

A társas rovarok, mint egyes méhek vagy a hangyák, kiválóan tájékozódnak, ám velük is előfordul, hogy kissé eltévednek a hazaúton.

A poszméhek röptükben egészen pszichedelikus látvánnyal találkoznak: a vörös kivételével az összes színt, plusz az ultraibolyát és a fény polarizáltságát is látják, ilyen kavalkádban kell tájékozódniuk. A szaglásuk a mienknél százszor érzékenyebb, kiképzett rendőrkutyákhoz hasonlóan képesek kiszimatolni az illegális drogokat egy reptéren, és azonosítanak számos betegséget, vagy épp a várandósságot. Egy újonnan, a Frontiers in Behavioral Neuroscience szakfolyóiratban bemutatott kutatás szerint szaglásuk képes őket hazavezetni a fészkükhöz. A kutatásról a Frontiers in kiadóvállalat számolt be.
A kutatók kimutatták, hogy a poszméhek Jancsi és Juliska módjára, a saját maguk hagyta illatmorzsákon haladnak visszafelé az otthonukhoz abban az esetben, ha a látvány nem ad elég meggyőző tájékozódási pontot. Német kutatók laboratóriumban vizsgálták földi poszméhek (Bombus terrestris) tájékozódását, különféle színű és mintázatú röpdékben, emellett különböző tereptárgyakat is kihelyeztek a méheknek. Az állatkák egy másik röpdében kaptak nektárt és pollent, vagyis a kísérleti terepet csak az odaút-hazaút során használták.
Ismert, hogy a poszméhek a testük külsején lévő számos illatmirigye termelte váladékkal akaratlanul is megjelölik például a fészkük bejáratát, amikor leszállnak és hozzáérnek a felülethez. A kutatásban most kis üveg gyűrűcskéket helyeztek a fészek bejáratához, amelyen át kellett másznia az állatnak kifelé és befelé is. Ezzel a kutatók be tudták gyűjteni a poszméhek testének illatanyagait.
Azonban csúnyán megzavarták, átverték a méheket a kutatók: a látható tájékozódási pontokat, a röpde mintázatát átrendezték, míg az állat távol volt. Amikor hazafelé igyekezett a poszméh, nem találta meg a fészke bejáratát, ahova korábban nyílegyenesen hazatalált. Ekkor jött a képbe a begyűjtött illat. Az üveg gyűrűket a kutatók a röpde különböző pontjaira helyezték, de még véletlenül se a fészekhez. A poszméhek ennek hatására a hamis illatjelhez repültek, és próbáltak volna hazajutni.
A kutatók ebből következtettek arra, hogy amennyiben a látványelemek nem adnak elég támpontot, a poszméh a saját maga által hagyott illatanyagra támaszkodva igyekszik hazatalálni.
Míg a vizuális információk nagyobb távolságból jelzik a poszméh számára a fészek hozzávetőleges helyét, az illatjelek egészen pontosan megmutatják, hol van a bejárat. A kutatók elemezték is, miféle összetevői vannak e poszméh-parfümnek: olyan anyagokból áll, amelyet az állat a teste kiszáradása, illetve a különféle kórokozók ellen termel a kültakaróján.