Az antilopok így reagálnak a felmelegedésre

Három, Namíbiában élő gyakori antilopfaj alkalmazkodási módszereit vizsgálta egy kutatócsoport. A vándorantilop (Antidorcas marsupialis), a nagy kudu (Tragelaphus strepsiceros) és a jávorantilop (Tragelaphus oryx) fajok eltérő méretűek, kissé eltérő életmódúak, és a kutatásból úgy tűnik, eltérően is reagálnak a felmelegedésre. Úgy tűnik, a kisebb testű fajokat viseli meg jobban a hőség, és a jövőben a hőstressz hatására átalakulhat a terület állatfajainak összetétele.

A forróság növekedése különösen aggasztó Afrika déli részén, ahol már most is nagy a száraz területek aránya, a jövőben még szárazabbá válnak majd e régiók. E terület, a sarkvidékekhez hasonlóan gyorsabban melegszik, mint bolygónk átlaga. Az ott élő állatokra ez kétségkívül rendkívüli terhet rak, különösen, ha az egyéb emberi hatásokkal együtt vizsgáljuk a kérdést. Az állatok eltérő módon reagálnak erre, elvándorolhatnak, más napszakra, évszakra tehetik át fő aktivitásukat, vagy épp viselkedésüket változtathatják meg.

A kutatók az Etosha Nemzeti Parkban és egy vele szomszédos magánrezervátumban mérték fel az antilopokat. A kis termetű vándorantilop igen mozgékony és a nyílt helyek lakójaként nagy területeket bejár. A közepesen nagy termetű nagy kudu inkább az erdősebb területek lakója és kevésbé szeret kódorogni. A a nagy termetű jávorantilop ismét elég mozgékony, sokat járkál, ám a lakhelyét illetően kevésbé válogatós, mint a két kisebb faj, ő szinte bárhol előfordulhat. A kutatás során számos mozgásérzékelős nyakörvvel ellátott állatot követtek 2019-2021 közt, az időszak legmelegebb periódusaiban. A regisztrált mozgást és viselkedést aztán összevetették a terület meteorológiai adataival, hogy kiderítsék az összefüggéseket.

Legjobban a vándorantilopokat zavarta meg a meleg. A forró napokon kevesebbet mozogtak, és az éjszakai hűs időben se pótolták, ami nappal kimaradt. A jávorantilop áttért az éjszakai aktivitásra, amikor túlzottan meleggé váltak a nappalok, de alapvetően nem zavarta meg a táplálkozásukat, ami eleve nem kötötte őket a nyílt területekez. A kudu keveset változott, mivel ő eleve árnyasabb területet kedvel. A kutatók szerint a jávorantilop és a kudu esetében az is közrejátszhatott, hogy őket kevésbé fenyegetik a ragadozók, mivel nagyobb termetük miatt nehezebb őket elkapni.

Bár a meleg nem halálos ezekre az állatokra nézve, a megváltozó viselkedés befolyásolhatja a szaporodásukat, szaporodási sikerüket. Emellett még a térség ökológiai rendszerében is zavarokat okozhat az efféle átalakulás, és nem szabad elfeledni, hogy mennyien függenek ettől a különleges élővilágú ökoszisztémától. Emiatt az embereknek is érdekük, hogy megőrizzék, a lehető legkevesebb változással, azt a kincset, amit Afrika déli részének állat- és növényvilága jelent.