A széllel játszadozó kardoslepke
Május végén, június első dekádjában gyakran látni a Somló-hegyen vagy a környező falvak kertjeiben a virágokon nektárt szívogató a kardoslepkét (Iphiclides podalirius).
A rovarok egyik legnagyobb rendjének tudományos neve Lepidoptera, amely a görög pikkely és szárny szavakból származik. Megkülönböztetünk nappali és éjszakai lepkéket. A kardoslepke a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozik. A család közel 500 faja a trópusokon él, hazánkban csupán öt faj honos. Évente két, ritkán három nemzedéke fejlődik. Territoriális viselkedésű, ami azt jelenti, hogy az élőhelyet felosztják egymás között, és onnan a betolakodó idegent elűzik.
Jellemző a kardoslepkékre, hogy gyakran kihasználják a felszálló meleg légáramlatokat az úgynevezett termikeket és úgy emelkednek a magasba, mint a ragadozó madarak. Ezt a viselkedésüket napos időben gyakran meg lehet figyelni, mikor a hegytetők felett a széllel játszva csavarvonalban felemelkednek, majd lecsapnak. A hernyója a kökényen nevelkedik. A Alpoktól és a Kárpátoktól északra mindenütt ritka fajnak számít, a Kárpát-medence pannóniai részén gyakori faj.
A kirándulásokon talált hernyók otthoni felnevelése érdekes és egyben tanulságos dolog. A tápnövényt is hazahozva, heteken át megfigyelhetjük a természet egyik legcsodálatosabb jelenségét a hernyó bebábozódását és lepkévé alakulását. A frissen kikelt színpompás lepke utána szabadon engedhető.
Holdfényben szinte láthatatlan a gyöngybagoly
A zsákmányállatok nem képesek észrevenni a közeledő ragadozót a holdfényes éjjeleken, mert nem tudják megkülönböztetni az égi háttértől.
Frontokat meglovagolva vándorolnak a denevérek
Nemcsak a madarak, hanem a denevérek közt is vannak olyan fajok, amelyek több ezer kilométert vándorolnak.
Így hat az emberiség az evolúcióra
Számtalan példa ismert, amikor emberi nyomásra dolgozott a szelekció.
Vadludak ezrei lepték el az Alföldet
Bár egyes térségekben óriási tömegekben gyülekeznek, számuk elmarad az utóbbi években tapasztaltaktól.
A sárgahasú unka az év kétéltűje
A sárgahasú unkával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk, a faj hasának pompás színét a ragadozóik elriasztására tartogatják.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
