A nyári rétek csipkeruhás tündérei

A forró nyári napokon érdemes korán kelni, és a napkeltét már a réten nézni, a kissé talán harmatos fűben még nyugodtak az állatok: a lepkék, bogarak megkapaszkodnak a fűszálakban, virágokban, és várják, hogy az első sugarak elkezdjék melegíteni őket. Ilyenkor a legkönnyebb megfigyelni és fényképezni őket, sőt, van olyan rovar, amit szinte csak kora reggel lehet.

A keleti rablópille (Libelloides macaronius) első ránézésre lepkének tűnhet, azonban a fátyolkákhoz kötik a rokoni szálak. Ragyogó sárga-fekete (néha a sárga egészen fakó, szinte fehér is lehet) mintás szárnyai ellenére is meglehetősen nehéz észrevenni, amíg nem tárja szét a szárnyait, beleolvad a fűszálak rengetegébe.

Ahogy azonban a napfényben egyre jobban felmelegednek és egyre inkább felmásznak a fűszálak tetejére, láthatóbbá is válnak. A felszállás előtti utolsó 1-2 percet már széttárt szárnyakkal töltik, ezzel még hatékonyabban melegednek, s ilyenkor a szárnyaik rezgetésével maguk is elősegítik, hogy az izmaik elérjék üzemi hőmérsékletüket. Az alacsonyan álló Nap átsüt ragyogóan sárga szárnyaikon, és ilyenkor már jól láthatóak. Azonban, mivel ragadozók, ők maguk is igen jó látnak, s könnyen észreveszik a feléjük settenkedő fotóst, s jól időzített módon hirtelen felszállnak.

A keleti rablópille repülő rovarokra vadászik, emiatt ő maga kiválóan manőverezik repülés közben, olyan, mintha csak a rovarvilág fecskéje lenne. Gyors irányváltásokkal cikázva üldözi kiszemelt zsákmányát, szinte látni se lehet, annyira fürge, a zsákmányt a lábaival kapja el. E vadászati módszerében kissé a szitakötőkre hasonlít (a tudományos nevét is ennek köszönheti: Libelloides = a Libellula szitakötőkre hasonlító).

Látása nemcsak kiváló, hanem különleges is, és ez az életmódját is befolyásolja. Szeme két részre oszlik, az előre tekintő fele kizárólag ultraibolya tartományban érzékeli a környezetét, az alsó fele zöldre-kékre érzékeny. Ez a speciális, UV-n alapuló látás teszi lehetővé, hogy a repülő zsákmányát könnyen elkülönítse az égi háttértől, szemlencséi elhelyezkedéséből adódóan rendkívül kontrasztosan tűnik fel előtte, így precízen tud vadászni is rá. Ez azonban a ragyogóan napfényes időszakhoz köti a sikeres vadászatát. Olyan jól lát, hogy a közelében elrepülő szárnyas hangyát 2 méterről észreveszi, beméri és már reppen is fel, hogy elkapja! Az UV tartománynak köszönhetően látása élességére (rendkívüli jel/zaj arányára) jellemző, hogy még a híresen kiváló látású szitakötőkét is felülmúlja.

Általában június közepe-vége táján jelennek meg a keleti rablópillék, és akár még augusztus elején is találkozhatunk néhány egyeddel. A jellemző időszakuk a legmelegebb nyári hetek ideje. Kínától a Közép-Európáig számos helyen, de csak kicsiny, foltszerű élőhelyeken megtalálható. Életéhez, szaporodásához olyan rétekre van szükség, ahol hosszú szálú fű van, ezekre rakják le a nőstények a petéiket is, és ezeken pihennek a kifejlett állatok éjjel, vagy vadászat közben.

A nőstények sorban egymás után rakják a fűszálakra a petéket, amelyekből az időjárástól függően, de kb. egy hónap alatt kelnek ki a lárvák. A keleti rablópille lárvái a hangyalesőkéhez hasonlók, hatalmas, kampós rágóik vannak, s ezekkel ragadják meg zsákmányaikat.

Három lárvastádiumuk van, ezek hossza napfénytartamtól és a rendelkezésre álló eleségtől függ. Meglehetősen nagyok a lárvák, a harmadik stádiumban már jó egy centisek a rágóik nélkül. Lárvaként telel át az állatka, aztán a következő év késő tavaszán, nyár elején bábozódik be, s újabb egy hónap múltán kelnek ki a felnőtt egyedek.

A keleti rablópille hazánk fokozottan védett rovarkincse, természetvédelmi értéke 100 000 forint.