Héja, az erdő fantomja

Nagy öröm ért a napokban, mikor éppen madárfészkek ellenőrzése közben egy lakott héjafészekre akadtam a hajnali órákban.

A héját (Accipiter gentilis) nagyon nehéz észrevenni, mindig rejtve mozog, kivéve nászrepülésük idején, illetve amikor fiókáiról gondoskodik. Ekkor ugyanis jellegzetes riasztó hangját hallatja a tojó. Jellemzően erdei utak, nyiladékok mentén rakja le fészkét, általában örökzöldekre például hatalmas erdei fenyő tetejére. Mivel nagy testű madár, fontos, hogy jó berepülő hely álljon a rendelkezésére, vadászatai alkalmával pedig használja a szélesebb erdei nyiladékokat.

4-5 szürkéskék egyszínű tojásból álló fészekalja májusra teljes, a kotlási idő 35-38 nap. A kotlás a tojó feladata, addig a hím hordja számára a zsákmányállatokat. Fiókái viszonylag hosszú ideig negyven napig tartózkodnak a fészekben. Vérbeli vadászmadár, amelyet egyik népi elnevezése is jól reprezentál: tikhordó kánya.

Zsákmánylistáján a mókus, galamb, szajkó, fácán, harkály is szerepel, északi országokban a nyírfajd is.
Ha elhibázza, a zsákmányt, sokszor abba is hagyja az üldözést máskor pedig végkimerülésig követi a kiszemelt áldozatát. Költőállománya, rejtett életmódja miatt, csak nehezen becsülhető. A terepen töltött napok, és naplóim alapján mindenképpen kevesebbet észlelem a fajt költési időben és télen is, mint húsz esztendővel ezelőtt. A költőhelyekhez ragaszkodnak, azokat éveken át használják. A párok egész évben tartják revírjüket (vadászterületüket), állandó madár.
Védett madárfaj a természetvédelmi értéke 50 000 forint.