Pöttyei segítik a királylepkét a vándorlásban

A több fehér pöttyöt viselő egyedek sikeresebben elérik a vándorlás úti célját, a faj telelő területeit.

A Georgiai Egyetem ökológusa vezette kutatócsoport fedezte fel a pompás királylepkék (Danaus plexippus) e különös tulajdonságát, miközben az állatfaj vándorlását vizsgálta. Az egyelőre nem világos, mi módon segíthetik a pöttyök a repülést, ám elképzelhető, hogy megváltozik a légáramlás a szárny pöttyei mentén.
„Azért fogtunk bele a projektbe, hogy kiderítsük, mitől lesz sikeres hosszú távú vándor ez a kicsike állat” – mondta a kutatást vezető Andy Davis. A kutatók eleinte azt gondolták, a sötét szárnyak lehetnek inkább a királylepke segítségére a repülés során, mivel a sötét felület hatékonyabbá teszi a repülést. Végül azonban pont ezzel ellentétes eredményt kaptak: minél nagyobb része volt fehér a szárnyaiknak, annál esélyesebb volt, hogy sikerrel teljesítsék a 3000 kilométeres repülést. „Úgy tűnik, a fehér pöttyökben rejlik a különbség!” – tette hozzá Davis.
Több mint 400 királylepkét vizsgáltak meg, a vándorút különböző szakaszai. Kiderült, hogy azok, amelyek sikeresen elérték a mexikói telelőhelyet, 3 százalékkal több fehér, és ugyanennyivel kevesebb fekete szárnyfelülettel rendelkező egyedek voltak. A felismerést követően a kutatók összehasonlították a királylepkét a közeli, azonban nem vándorló életmódú rokonai múzeumi gyűjteményi példányaival. A nem vándorlók sokkal kevesebb fehér pöttyöt viseltek szárnyaikon, mint a királylepke! Egyetlen kivételt a legközelebbi rokon, félig vándor életmódú dél-amerikai királylepkefaj (Danaus erippus) jelentette, nála közel hasonló arányú volt a fehér pöttyökkel fedett szárnyfelület.
A kutatók szerint a különböző királylepkefajok színei összefüggenek azzal, mennyi napsugárzást kapnak útjuk során. A pompás királylepkét a hosszú vándorútja során igazán rengeteg napfény éri, s a kutatók szerint ennek köszönhető, hogy az evolúció több fehér pettyet ajándékozott nekik.
Mivel repülés közben jórészt széttárják a szárnyaikat, hatalmas mennyiségű napenergiát kapnak. A vándorlás sok ezer éves múltja során sikerült olyan tulajdonságokra szert tenniük, amelyek előnyként kihasználják e rengeteg napfényt, és ennek lehet része a fehéredés. A fehér foltocskák aerodinamikai segítséget nyújthatnak a kutatók szerint a lepkének a repülése közben.
Érdekes módon, egy korábbi kutatás, amelyben a telelőről a nyári szaporodóhelyekre vándorlást mérték fel, az derült ki, hogy minél feketébb volt egy királylepke, annál jobban sikerült az útja. A PLOS One folyóiratban közzé tett tanulmány szerint ez összefügghet azzal, hogy a tavaszi vándorláskor más időjárási és napfényviszonyok uralkodnak, de akár más, ismeretlen oka is lehet. Azonban számtalan más ok mellett az is felmerült, hogy egész egyszerűen jobban kifakulnak a lepkék foltocskái, mire elérnek Mexikóba, és ezért nagyobb rajtuk a fehér felület. Van tehát még bőven válaszra váró kérdés a királylepke pöttyei kapcsán.