Székicsér a jóság és bőség szimbóluma

Az ember és madár kapcsolata ősi eredetű, gyakran a mitológiában az istenek kedvük szerint változtatták az embert gólyává, vagy éppen daruvá. Az isteni szimbólumok között gyakran lelünk madarakat.

Egyes kaukázusi sztyeppéken népítélet várt azokra, akik a székicsért (Glareola pratincola) elpusztították, vagy csak ha bántalmazni merték. A ma emberének szinte felfoghatatlan a nagy szigor, ámbár akkor a növényvédő szerek hiányában többek között e madarak igencsak hozzájárultak az aratás bőségéhez. Az is közismert tény, hogy régen a Nílus vonalát követve, ősszel és tavasszal hatalmas európai és ázsiai „székicsértömegek” vonultak. Táplálékbázisukat a történelmi időktől napjainkig a megszámlálhatatlan vándorsáska rajok alkották. Éppen ezért az óegyiptomiak szemében a rovarpusztító és élelmet megmentő székicsér a jóság és bőség szimbólumává vált. Van Bruyn holland utazó naplójegyzetében írt (amely 1683-ból származik) arról is, hogy Cipruson az uralkodó törvénnyel büntette, aki a székicsért elpusztította. A Kárpát-medencében korábban sokkal gyakoribb költőfaj volt madarunk, napjainkra az élőhelye átalakulásával, eltűnésével megritkult.
Az 1800-as esztendők elején, a Hortobágyon ezer páros költő állománya volt ismeretes. Ma már nagyrészt az agrár élőhelyre cserélte idehaza a szikeseket, a füves pusztákat.

Hazánkon kívül a sztyeppék igazi költőfaja. Április végén érkezik és szeptemberben távozik. Afrika trópusi tájain telel. Fészket a sziki madarakhoz hasonlóan nem rak, hanem egy mélyedést kapar a talajba, és ebbe rakja kettő-három szürkésbarna alapon barnán-szürkén, sűrűn foltozott tojásait. Ha a legelő állatok a tojásai elhagyására késztetik a párt a nap melege segít a költésében.
A fiókák 18 nap alatt kelnek ki és rögvest elhagyják a fészekcsészét. A hihetetlen mimikrijük segíti őket az ellenségekkel szemben. Rejtőszínükkel lekushadva látatlanná vállnak. Lepkékkel, rovarokkal, tücskökkel táplálkoznak. A levegőbe legyet, szitakötőket szed. Sok, nagyon szépen csengő népi elnevezése maradt fenn, úgymint a széla, cserla, porondlakó, sziki sirály, sziki csirék, az Alföldön a pirpió.
Magyarországon fokozottan védett madárfaj, a természetvédelmi értéke 500 000 forint.