A levélvágó hangya körzője

Természetfilmek kedvelt témája a sorban masírozó, zöld félköríves levéldarabokat cipelő levélvágó hangyák tevékenysége, ez általában még azt is elbűvöli, aki egyébként nem hangyarajongó. Az aprócska állatok nem a levelet eszik, hanem a fészek mélyén található gombakertjeikhez szükséges tápot hordják haza a leszabott levéldarabkák formájában. A leveleket igen erős rágóikkal metszik le, nemrégiben egy kutatócsoport azt is megvizsgálta, mi alapján szabályozzák, mekkora darabot vághatnak a levelekből.

A levágott darab a hangya testtömegének kb. hatszorosa lehet, ezt tudják hazacipelni, ami nem kis teljesítmény. A hatékonyság érdekében a hangyának tudnia kell, mekkora darabot képes elvinni, és ki kell alakítania olyan módszert, amellyel ezt könnyedén lemérheti vágás közben. Az eredményeket a Journal of Experimental Biology folyóiratban publikálták

A kutatók olyan, a hangyakutatásokban standardként használt fóliát adtak a hangyáknak, ami a levélhez hasonló vastagságú, el tudják vágni az állatok, ám később is megőrzi alakját (a levél ugye összeszárad), így vizsgálható. Azt is felmérték, miként reagál az állat arra, ha eltérő vastagságú ez a fólia (a levelek se egyforma vastagok a természetben). Ahhoz, hogy a hangya a műanyag fóliát nekilásson elvágni, bekenték a fóliát növényi illó olajjal, ezzel megtévesztve a szaglására hagyatkozó állatkákat.

Kiderült, és erről videó is készült, hogy a hangya a hátsó lábával a „levél” szélébe kapaszkodva nyúlik ki, fordul el így és metszi ki a darabot. Magyarul, a saját testét használja a méret kiszámításához, mintha csak egy körző volna!

A vastagabb fóliák esetében a hangyák kisebb körívet vágtak, ezzel érték el azt, hogy kb. azonos tömegű darabkát nyírjanak ki belőle, ehhez a lábukat behajlítva tartották, s így játszották végig a körzőszerű elfordulást.

Ahhoz, hogy kiderüljön, miből jön rá a hangya, hogy vastagabb vagy vékonyabb a levél, a kutatók egy papírdarabot toltak a hangya alá, miközben az nyírta a fóliáját. A hátulsó lábai adtak ehhez információt, vagyis azzal érzékelték, mennyire vastag a vágandó anyag.

Azonban a kísérletekből még az is kiderült, hogy a vágás lehetetlen lenne, ha a hangya nyaka nem volna szőrös. Amikor a fej pozíciójáról tájékoztató érzőszőröket lenyírták a kísérletekben a hangyákról, azok összevissza szabdaltak, képtelenek voltak a megfelelő körívben vágni. Ekkor szabálytalan alakú, kisebb darabok születtek, amelyeket persze könnyű hazavinni, ám kevesebb gomba teremhet rajta, így a hatékonysága ennek nem igazán jó.

A hangyának tehát két fontos információra van szüksége a megfelelő darab levágásához: a levél vastagságát kell megismernie a lábai segítségével, illetve a saját feje helyzetét a lábához képest. Ha ezek a rendelkezésére állnak, nyert ügye van: a levél szélén kapaszkodó hátsó lába a körző tűje, a fején lévő hatalmas rágók pedig a körző hegyét képviselik.