Az igazi gyep nem csak fű, a rövidre nyírt pázsit nem gyep!

A gyepek sokak szemében pusztán üres, beerdősítendő területek, vagy épp olyan helyek, amelyeket nem sajnálnak, ha beépítésről van szó.

Pedig a gyepterületek is rendkívül értékesek. Részt vesznek az éghajlat-szabályozásban, a víz- és különféle elemek körforgásában, látványuk sokszor lenyűgöző. Az olyan emblematikus puszták, mint például a Hortobágy, kiemelkedő kulturális értékek őrzői is. De a gyepek biológiai sokfélesége is óriási. Pillantsunk be ebbe a fűfélék által uralt, de messze nem csak általuk alkotott világba!


Világrekorder gyepek
A másodlagos, hosszú távú emberi kezelés hatására létrejött (hegyi) kaszálórétek a világ legfajgazdagabb élőhelyei közé tartoznak, ha a növényfajok számáról van szó. Kis léptékben, 100 négyzetméter alatt még az esőerdőket is lekörözik. 10 négyzetméteren akár 98 edényes növényfaj is élhet (ez az egyik ismert rekord), 1 négyzetméterre vonatkozóan pedig 82 ez az adat.
A mennyiség egy dolog, de a gyepek nem csak ebben teljesítenek jól. Számtalan ritka, védett, különleges növényfaj is él itt rengeteg más élőlénnyel együtt. Köztük gyógynövények és a tápanyagforgalmakban kulcsszerepet játszó növények egyaránt.

Éneklés másképp: cirpelés, zümmögés és zúgás
Az egyenesszárnyúak, azaz a sáskák, szöcskék, tücskök igazi gyepi állatok. Vannak köztük hangtalanul élők és messze hangzó „éneket” előadó fajok is. Utóbbiaknál előfordul halk dobolás, késő nyári éjszakákon intenzív pirregés és hosszabb-rövidebb kattogó, zümmögő, zúgó hangok kiadása egyaránt, persze fajtól függően.


Egyesek olyan jól repülnek, hogy akár több száz kilométeres vándorlásra is képesek, mások röpképtelenek, és ha eltűnnek egy helyről, nagyon nehezen vagy sehogy sem képesek visszatelepülni. Utóbbiak közé tartozik egy olyan szöcskefaj, amely az egész világon csak a Kárpát-medencében él: a magyar tarsza.

A növényzet struktúrája, szintezettsége és magassága igen fontos az egyenesszárnyúaknak, így a gyephasználat, gazdálkodás mikéntje – a kaszálások gyakorisága, legeltetés módja, esetleg a művelés felhagyása (óta eltelt idő) – alapvetően befolyásolja az életüket.

Boszorkánykörök és láthatatlan hálózatok
Keveset beszélünk róluk, pedig a gombák behálózzák az ökológiai rendszereket. Szó szerint is: gombafonalaik bonyolult hálózatokat képeznek a talajban és akár a holt anyagokban is. Ezeken keresztül különféle tápanyagokat szállítanak, és a gombák tevékenysége hatására bizonyos helyeken termékenyebbé válik a talaj. A boszorkánykörök így jönnek létre. A köralakban növekvő gombák kör alakban javítják a talajt, a növényzeten pedig ez kiütközik, itt ugyanis dúsabb lesz a fű. Felülről nézve ez tűnik fel.

Szenderektől pillangókig
Ahol sok a virág, ott természetesen bőven akad lepke is. A növények sokfélesége együtt jár a rovarvilág változatosságával, és a lepkék között is egészen eltérő külsejű, életmódú és különböző törzsfejlődési múlttal rendelkező fajokkal találkozhatunk. A szokatlan alakú csuklyásbaglyok gyepekhez kötődnek, számos védett fajuk él Magyarországon.

Az éjszakai lepkék méltatlanul kevés figyelmet kapnak, de azért néhányuk jól ismert. Ilyenek a szenderek is, mely csoport fajainak jelentős része kötődik gyepterületekhez.

A nappali lepkék nagy része, köztük mind a négy hazai pillangófajt is erős szálak fűzik a gyepekhez. Hernyóik tápnövényei és a kifejlett lepkék táplálékát nyújtó nektárforrások mind sok esetben gyepi élőhelyeken nőnek.


Hol élnek a denevérek?
Hát az odvas fákban és a barlangokban, hangozhat a hétköznapi válasz. Ami részben ugyan igaz, de csak részben. A hazai fajok között ugyanis olyan különleges életmódú denevéreket is találunk, melyek zsákmányszerzése nagyon erősen kötődik a jó állapotú gyepterületekhez. Táplálékuk nagyrészt gyepi élőhelyek talajközelben mozgó nagytestű bogarai és egyenesszárnyúi közül kerül ki. A jó állapotú gyepterületek azonban vesznek el, velük együtt pedig tűnnek el a hozzájuk tartozó denevérek is, például a hegyesorrú denevér.

Növényevés magas fokon: kérődzők
Az evolúció során kialakultak olyan élőlények, amelyek kiválóan képesek lebontani és hasznosítani a növényi anyagokat. Ilyenek például a kérődző állatok, melyeket az emésztőrendszerükben élő, cellulóz bontására képes baktériumok tesznek képessé erre. A nagy testű legelő állatok rendkívül fontos formálói a természetközeli élőhelyeknek. Nem csak azáltal, hogy nagy mennyiségű növényt fogyasztanak el, hanem taposásuk, valamint a terjesztőképletek szállítása miatt is. Szőrzetükbe akadva és a rájuk ragadt sárban például növényi magvakat is szállítanak egyik helyről a másikra, trágyájuk pedig különleges élőlényeknek, például ganéjtúró bogaraknak és gombáknak nyújt nélkülözhetetlen forrásokat.

Európában az emberi tevékenység, különösen a vadászat már igen rég drámai hatást gyakorolt a vad nagytestű legelő állatokra, nagy részüket gyakorlatilag teljesen kipusztítottuk. Szerepüket többé-kevésbé a háziasított kérődzők vették át, mígnem – több szempontból sajnálatos módon – a gyepre alapozott állattartás a gyártósori körülmények között tartott, és nem csak etikailag, hanem ökológiailag is súlyosan problémás módon nevelt állatok tartására cserélődött. Pedig a kérődzők segítségével az emberi élelmezést közvetlenül kevéssé támogató gyepek is fontos helyszínei lehetnek a természetkímélő élelmezésnek. A fűfélék által dominált, de más növényekben is gazdag területek ugyanis egészséges táplálékot, takarmányt nyújtanak. A jól megvalósított gyepre alapozott állattartás (és fás-erdős legeltetési rendszerek, fás legelők) hozzájárul számos biológiai és kulturális érték fennmaradásához, a gyepekhez kötődő ritka fajoktól a különleges tájkép megőrzéséig. A kérődzőknek tehát helye van a tájban. Fontos azonban egyértelművé tenni, hogy a nagyüzemi állattartás rendkívül problémás ökológiailag, nem említendő egy lapon az ökológiai elvekre épülő, tájba illeszkedő tartással.

Talán mondani sem kell, de mindez csak egy rövid bepillantás a gyepek végtelen gazdagságába, és még rövidebb említés arról, hogy a gyepeknek mennyiféle szerepük van a földi élet fenntartásában. Meg sem említettem az ide kötődő beporzók, például méhfélék sokaságát; a talajban élő számtalan mikroorganizmust, köztük metánfaló baktériumokat; madarakat, melyek sokasága fészkel itt, néhány közülük pedig a gyepeken élő ürgékkel táplálkozik. Nem írtam gyíkokról, siklókról és a rákosi viperáról; ahogy kimaradt sok ezer ízeltlábú is.