Együttműködik a méhészborz és a mézkalauz, de nem mindenhol

A méhészborz jól ismert a természetfilmekből, tettestársa, a mézkalauz egy kevésbé ismert madár, amely a méhek viaszsejtjeit és álcáit eszi.

A mézkalauz (Indicator indicator) onnan kapta nevét, hogy jelenlétét a méhek fészkével, mézzel asszociálják, és ez alapján az ember is képes megtalálni a vadon élő mézelő méhek fészkeiben rejlő értékes mézet. Azonban a mézkalauz csak kalauz, nem masiniszta: ha enni is szeretne a viaszból és méhekből, segítségre van szüksége. Ha az embert vezeti a méhfészekhez, akkor ebben az ember segít neki, más esetekben pedig társa a méhészborz (Mellivora capensis). Ez nem újdonság, szintén lehetett vele találkozni természetfilmben, ám az, hogy valóban együttműködik a két állat, eddig nem volt tudományos vizsgálatok tárgya. Ezt a hiányosságot pótolta nemrégiben a Journal of Zoology folyóiratban közzé tett eredmény, amelyről a Cambridge-i Egyetem számolt be.
A mézkalauz madarak számtalan alkalommal elvezették a kutatókat a méhekhez, ám a méhészborzokkal való együttműködésük eddig csak anekdotaként élt. A Fokvárosi Egyetem és a Cambridge-i Egyetem szakemberei ezért több mint 400 afrikai mézgyűjtőt faggattak ki. Számos természetközeli életmódú nép mindmáig a vadon begyűjtött mézre támaszkodik (a mézelő méhek afrikai, vadon élő alfaja, és a Melliponini törzsbe tartozó fullánktalan méh a termelő).
A meginterjúvolt mézgyűjtők 80 százaléka sose látta, hogy a két állatfaj együttműködne, ám néhány tanzániai közösségben élő igen. A legtöbb ilyen esetről a hadzák számoltak be, itt 61 százalékban látták már a borz és a madár együttműködését.
A tradicionális vadászó-gyűjtögető hadzák úgy mozognak a tájban, hogy nem zavarják az állatokat, talán ennek köszönhető, hogy találkoztak a két faj közös méhvadászatával. Elképzelhető, hogy másutt is együttműködik a két állat, csak senki se látta, de az is lehet, hogy csak az itt élő borzoknál alakult ki ez a kapcsolat a mézkalauzokkal. Nehéz eldönteni, ha az ember mindkét állattal találkozik, hogy a mézkalauz az embert, vagy a borzot célozza-e meg a mézre utaló hangadásával (ez a linken meghallgatható).
A kutatók most azt is rekonstruálták, miként is működhetnek együtt a két állatfaj egyedei. Nagyon valószínű, hogy a madár pillantja meg a borzot, s közel megy hozzá. Mivel a méhészborz rosszul is lát és rosszul is hall, annak az esélye, hogy ő vegye észre a madarat, egész kicsi. Ekkor a madár speciális mézjelző hangjával hívogatja magával a borzot a méhek fészkéhez, ahol a borz akcióba lép, megeszi a mézet, a madár pedig a viaszt és az álcákat.
Az emberrel való kapcsolat hasonló, a madár méhet, mézet jelző hangjára felfigyelő mézgyűjtő követi a madarat, válaszolgat annak. (A mézgyűjtők beszámoltak arról is, hogy a borz is visszamormogott valamit a madár hangjára.) A madár számára az ember segítsége igen nagy előrelépés, hisz az ember képes a fákat is megbontani, képes kifüstölni a méheket. A méhészborz ilyen eszközzel nem rendelkezik, az ő fészekrombolása csak felidegesíti a rovarokat, akik a közeledő mézkalauzt is halálra szúrhatják emiatt. Bár a madár és a borz sokkal hamarabb jelen volt, mint az ember, jó eséllyel a legtöbb helyen azért cserélhette le a borzot emberre a mézkalauz, mert egyszerűen többször és nagyobb biztonságban jut így hozzá az élelméhez.
A kutatók szerint könnyen lehet, hogy Afrika legnagyobb részén egész egyszerűen az ember felváltotta a borzot. Bár mindkét állat nagy területen elterjedt, csak egy kisebb régióban vannak hiteles szemtanúi a két faj együttműködésének. Azon a kis területen, ahol viszont megfigyelték, ott ez a két állatfaj kultúrájának részévé is válhatott.