Korábbi tavasz, kevesebb fióka

Számtalan élőlény viselkedése, életritmusa kötődik a természet évszakos változásaihoz. Tavasszal kihajtanak a növények, emiatt, az élelmet kihasználandó elkezdődik a rovarok megjelenése, szaporodása, majd a rovarokkal táplálkozó állatok jönnek a sorban. Ha azonban eltolódnak az évszakok, a hosszú ideje rögzült életmód felborulhat, a klímaváltozás pedig pont ilyen eltolódást okoz. Könnyen érthető, ha nem ugyanakkorra esik a rovarbőség, mint a fiókák tömeges kikelése, akkor ebből baj lesz.

Azt a folyamatot, amelyben az egymással összefüggő életritmusú élőlények évszakos viselkedésében, egymásra támaszkodó élettevékenységeiben időbeli változás történik, fenológiai eltolódásnak nevezik.

Egy újonnan elvégzett kutatásban az észak-amerikai énekesmadarakra mért hatást vizsgálták: vajon az eltolódó évszakok miként befolyásolják a fiókanevelést? Korábban egy-egy madárfajt ugyan már alaposan felmértek, de nem vizsgáltak szélesebb, sok fajból álló közösségeket, erre került most sor. A Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) ismertette a PNAS folyóiratban publikált eredményeket.

Miért fontos a fiókanevelés pontos időzítése?

Ha túl korán kerül rá sor, a hirtelen téliesre forduló idő, tavaszi fagyok, hidegbetörések tehetnek kárt a tojásokban vagy a fiókákban. Az is létfontosságú, hogy a rendelkezésre álló élelemhez igazodjon a fiókanevelés. E folyamatok hosszú idők során egybehangolódtak, ám a természet rendje most felborul.

A kutatók 41, Észak-Amerikában széles körben elterjedt, erdőhöz kötött életű madárfaj életét vizsgálták egy 18 éves időszak alatt. Voltak köztük vándor és helyben maradó fajok egyaránt, ám ez nagyjából mindegy volt, mivel úgy tűnik, a madarak nem képesek lépést tartani a változás ütemével. Az eredmények szerint századunk végére a tavasz akár 25 nappal is korábban érkezhet, de a madarak csak kevesebb mint egy héttel hozzák előrébb a fiókanevelést, ami jelentős eltérést jelent a korábban összehangolt viselkedésben. Az átlagos énekesmadár esetében ez 12 százalékos csökkenést jelent a sikeresen felnevelt utódok számában.

A 41 fajból 3 esetében találkoztak pozitív hatással, e három faj sikeresebbé vált a fiókanevelésben az előre hozott tavaszok során: a vörös kardinálispinty, a fehérhasú ökörszem és az ökörszemcinege váltak nyertesekké. Ezek helyben telelő fajok, amelyek könnyebben reagálnak a változásra. A kutatók szerint ezek a helyben maradó madárfajok akár az évi kétszeri fiókanevelésben is sikeresebbé válhatnak bizonyos esetekben. Azonban ez sajnos csak kivétel, nem általános szabály.

A vándormadaraknál még hangsúlyosabb a probléma. Nemcsak hamarabb kellene kezdeniük a szaporodást, de ehhez előbb is kéne visszaérkezniük a telelőhelyükről. A megérkezéskor meg kell találniuk a megfelelő territóriumot, fészekhelyet kell foglalniuk, és csak ezután jöhet a többi lépés – amin a helyben maradó fajok már rég túleshetnek, mire a vándorok egyáltalában hazaérnek.