A természet csodái a gubacsok

Ezek a tölgygubacsok. A gubacsdarazsak (Cynipidae) gyermekszobái. Korábban közepét kivájva a vörös úttörő nyakkendő ékeként volt ismeretes, de használták a cserkészek nyakkendőjükön a csomó helyett.  A gubacsokat a gubacsdarazsak hozzák létre, mégpedig úgy, hogy a szülő a kocsányos tölgy rügyét megszúrva, elhelyezi benne a  petéjét. A kikelő lárva a kibocsájtott kémiai jelek révén elindítja a rendellenes szövetburjánzást, amely folytán létrejön a képen látható kerek képződmény. A lárva egy belső kamrában fejlődik, a külső kemény burok megvédi az ellenségektől, a belső puha szövet pedig tápanyagként szolgál. Léteznek egykamrás gubacsok, amelyekben csak egy lárva él, de többkamrásak is, amelyekben akár száz is. A gubacson lévő piciny lyuk, arról tanúskodik, hogy a kifejlett rovar elhagyta otthonát. A tölgyfákon eddig kétszáznál több különféle gubacsot találtak.

A gubacsok formája sem véletlen, a kitüremkedő kis részek, vagy a rózsagubacsdarázs gubacsának tüskéi, szőrei többek között a parazitoid életű fémfürkészek ellen szolgálnak, önvédelmi célzattal. Ugyanis a gubacsoknak léteznek társbérlői, akik belerakják petéiket a gubacsokba, és a gubacsdarazsak lárváinak az életére törnek és ők nevelkednek fel a lárvakamrában.
Régen keresett termék volt a gubacs, az erdészek jelentős mellékjövedelemre tettek szert gyűjtéséből a 19. században. Kereskedelmi céllal gyűjtötték és idegen országokba szállították, bőrcserzésre, tintakészítéshez valamint textilfestésre is felhasználták. A gyógyhatása is ismeretes, mégpedig a kettémetszett nyers gubacsot vérző sebre helyezték, a benne lévő tannintartalom miatt sebösszehúzó és fertőtlenítő hatást váltott ki.