A kolibrik közt is van nektárrabló

A nektárrablás nem ismeretlen, még a háziméhek is ezt teszik egyes növényekkel, számos vadméh faj mellett. Akkor hajlik erre a „csalásra” egy amúgy tisztességes beporzó, ha túl rövid a nyelve illetve csőre ahhoz, hogy normál úton elérje a nektárt (mert a virágok alakja és a rájuk szakosodó beporzóik szája egymással kapcsolódva fejlődött az evolúció során). Egy új kutatás, amelyet a Science ismertetett, a kolibrik nektárrabló viselkedését vizsgálta meg.

Mivel korábban senki se végzett felmérést e téren, ezért az alapoktól kellett indulniuk a szakembereknek. Számtalan kolibrimegfigyelést vizsgáltak át, hogy kiderítsék, mely fajok lehetnek nektárrablók, és így összesen 66 különféle kolibriről derült ki ez a magatartás.

A kolibrik által beporzott virágok úgy nőnek, hogy a madárka lebegve érhesse el annak nektárját, miközben csőrével, orrával beporozza a virágot. Ez azt is jelenti, hogy a virágok igyekeznek minél hosszabb csőszerű kelyhet növeszteni, hogy jó alaposan bele kelljen bújnia a kolibrinek a nektárért, és biztosan beporozza eközben. Egyes kolibrik azonban nagy lábon élnek, és nem verdesnek a szárnyukkal, hanem megkapaszkodnak a virág külsején, miközben a csőrükkel átszúrhatják a virág falát. Ez lehetővé teszi számukra, hogy fáradságos szárnycsapkodás nélkül is élelemhez jussanak.

A kutatásban arra jutottak, hogy ez a magatartás igen sikeres lehet, mivel a kolibrik evolúciója során 20 külön alkalommal is kialakult. Bár emberi szemszögből csalásnak tűnnek ezek a nektárrablási kísérletek, igazából akár a kolibri, akár egy méhféle, vagy más állat jár el e módon, azzal csak szeretné a legkisebb energiaráfordítással a lehető legtöbb élelmet megszerezni, ahogy azt az ösztönei és testi igényei diktálják.

A kutatóknak sikerült azonosítani azokat a testi jegyeket a kolibriken, amelyek alapján kiderül, ha nektárrablók. A virágokra felkapaszkodó kolibriknek nagyobb lábuk, és kisebb csőrük van, mint a „becsületes”, lebegve nektárt fogyasztóknak.

A kolibri lebegő repülése a gerinces állatok körében rekorder, ez a mozgás igényli a legnagyobb energiaráfordítást. Emiatt a kolibrinek rengeteget is kell ennie, a saját testtömegét közelíti (80 százalék) az elfogyasztott nektár mennyisége naponta. Ez olyan, mintha egy 70 kilós embernek 56 kiló élelmet kellene naponta magához vennie!

Azzal, ha egy kolibri nem repül, hanem kapaszkodik aprócska lábujjaival, sokat segít magán, mivel kevesebb energiát éget el, és így kevesebbet is kell ennie. A nektárrabló típusba tartozó kolibrik lábának egyik ujja emiatt nagyobb és erősebb, mivel kapaszkodásra kell használniuk. A csőrük pedig azért rövidebb, mert túl hosszú csőrrel nem tudnának elég közel kerülni a virágok tövéhez, ahol a nektár található. Miután megkapaszkodtak, a csőrüket beledöfik a virág tövébe, s így könnyedén hozzáférnek a nektárhoz.

Nem szabad azonban sajnálni a virágokat se, hisz a virág a saját érdekei szerint igyekszik minél kevesebb nektárt előállítani a beporzói számára. Emellett a méhek nektárrablása kapcsán végzett kutatások arra jutottak, hogy nem sínyli meg a növény ezt a magatartást, a nektárrablás áldozatai is kellő mennyiségű magot tudtak hozni.