Elsőnek lenni mindenáron

Az állatvilágban az elsőség azt jelenti, át tudjuk adni génjeinket a következő generációnak. Ehhez számos állat trükkös megoldásokat használ, egy új, a Bécsi Egyetem által végzett kutatás szerint a takácsatkák is ide tartoznak. A kutatók az atkák szaporodási viselkedését vizsgálták, amikor figyelmesek lettek a különleges tevékenységre.

Sok állat esetében a hímek tűnnek fel előbb, ők kelnek ki hamarabb, s a nőstényeket azonnal letámadják, amint ők is megjelennek (pl. egyes nem társas méhfajnál). Van olyan állat is, amelyik megelőzi a bajt: a még nem ivarérett nőstényt szó szerint is behálózzák (például a dajkapókok), majd az ivarérettség pillanatában azonnal a tettek mezejére lépnek. A növényekre szőtt fészeknek van egy belső kamrája, ahol a fiatal nőstény lakik, és őhozzá kizárólag a hím, ezt körbefogó, kívül lévő kamráján át lehet bejutni. De számos állat hímje őrzi a még nem ivarérett nőstényt azzal a céllal, hogy megakadályozza más hímek hódítását.

A takácsatka hím is megkeresi a szaporodásra még nem képes, de annak küszöbén álló nőstényt, és folyamatosan őrzi. Amint eljön az utolsó vedlés pillanata, a hím szó szerint letépi a nőstény kinőtt kültakaróját, és rögtön ezt követően párzik is vele. Ezzel megelőzi azt, hogy más hím tudja megtermékenyíteni azt a nőstényt, amelybe ő időt és energiát fektetett.

Az iScience folyóiratban publikáltak szerint a takácsatkák körében különösen heves küzdelem zajlik a nőstényekért (elsősorban ezt akarták megfigyelni a bécsi kutatók), mivel a nősténnyel legelőször párzó lesz az összes lányutód apja. A hím utódok kifejlődéséhez nincs szükség megtermékenyítésre.

A nőstény, mintegy 2 órával a vedlés előtt ezüstös színűvé válik, mivel a lassanként leváló régi bőre alá levegő kerül. Ilyenkor a hím viselkedése megváltozik, gyakran dobolnak a nőstény testén, valószínűleg ezzel sürgetik a vedlési folyamat megkezdését. Ehhez a nősténynek kissé fel kell domborítania hátát, amitől a régi, levetendő bőre felhasad. Amint ez megtörtént, a hím igencsak aktívvá válik, és nekiáll lehúzni a régi bőrt a nőstényről. A videóban megfigyelhetjük, micsoda erőlködéssel igyekszik letépni a nőstény „ruháját”!

Persze, a nőstény testének hátulsó részét fedő bőrt szaggatja le, amely alatt a nőstény ivarszerve rejtőzik. Azok a nőstények, amelyek maguktól vedlenek, először a feji oldal régi bőréből bújnak ki, ám amelyeket a hímek vetkőztetnek, azoknál az utótestet takaró rész kerül le elsőként. A hímek, a vetkőztetés végén azonnal párzottak, sok esetben még úgy, hogy a nőstény testének első felén rajta volt a régi bőr. A kutatók egy esetet figyeltek meg, amikor a levetkőztetett nőstény nem adta magát. Ennél az esetnél a hím nem volt igazán „szenvedélyes”, nem nagyon erőlködött a bőr lecibálásában. Azon esetek, amikor a hímek teljes erőbedobással tépték le a nőstény „ruháját”, mind sikeres párzással végződtek. A kutatók úgy vélik, ez a tevékenység valamiféle fittségjelző jellegű lehet, vagyis a nőstények ebből azt is megtudják, hogy párzásra méltó hím került a közelükbe.

A takácsatka szabad szemmel alig észrevehető, aprócska állat, amely nevét az általa szőtt selyemszálakról kapta. Az állat mezőgazdasági kártevőnek minősül, ezért is érdekes a viselkedése, szaporodása egy kutató számára.