Hogyan alszanak madarak?

Az embereket mindig is izgatta, hogyan töltik az éjszakát a madarak, most pár érdekességet szeretnék bemutatni.

A fácánok különböző facsoportok ágaira nagy lármával, „kakatolással” gallyaznak fel az szürkület beálltával, majd azokat még hajnalban, ismét nagy zaj kíséretében hagyják el, egyesével kirepülve.

A hófajdok télen az éjszakát a hóban töltik. Néha csak belegyalogolnak a mély hóba, és az sem zavarja őket, ha reggelre teljesen behavazódnak. Sok esetben, reptükben ejtik be magukat a puha hóba és szinte belefúródnak.

A fakuszok alvása is roppant érdekes, ők a téli dermesztő hideget a szabad ég alatt töltik, mégpedig úgy hogy nyolc-tíz madár éjszakázik egy erre alkalmas fatörzsön, fejjel befelé egymáshoz simulnak, szó szerint, mint a juhok deleléskor. A harkályok közül a fakopáncsok odúk alján összekuporodva töltik az éjszakát, míg a fekete harkály az odú belső falán kapaszkodva alszik. Képesek több kilométeres távolságot repülni a táplálkozóhely és az alvóodú között.

A télen csapatosan járó őszapók az éjjelt is többedmagukkal töltik, szorosan egymás mellé húzódnak sűrű bokrok, fák ágain.
A cinegék közül a szén- és kék cinege fali üregekben, mesterséges és természetes odúkban, nádtetők alatt pihennek éjjel, míg a tarkóján egy jellegzetes fehér foltot viselő fenyvescinege érdekes alvási módon választott magának: hálószobájuk a lucfenyők lefelé hajló sűrű lucágak között található. Ők mindig alulról repülnek be a biztonságot nyújtó gallyak közé, és ott addig bújnak előre, míg felülről és alulról is csapadéktól védett kényelmes helyet nem lelnek maguknak. Ezekhez az alvóhelyekhez ragaszkodnak, és oda mindig visszatérnek.

A seregélyek több ezres csapatokban, nádasokban töltik az éjszakát, oda pedig mint egy hatalmas kő zuhannak le nagy számban. Elhelyezkedésük előtt nagy zsivajjal vannak, ilyenkor gyakran együtt énekelnek, semmihez nem fogható élményt nyújtva.