A légszennyezés is hozzájárulhat a rovarok számának drámai csökkenéséhez

A rovarok az antennáikon (csápjukon) lévő kémiai érzékelők segítségével éreznek illatokat, sokkalta kifinomultabban, mint mi emberek. Ennek is köszönhető, hogy a párját számos rovar illatanyagok, feromonok segítségével találja meg nagy távolságból is, de ugyanígy az illatok vezetik az élelmük vagy épp az utódaik számára megfelelő peterakó helyek nyomára is őket, és persze a beporzókat is a virágok felé. Arra jutott egy kínai-amerikai-ausztrál kutatócsoport, hogy a rovarok létszámának drámai csökkenéséhez a légszennyezés járulhat hozzá azzal, hogy ellehetetleníti az állatok szaglását.

„Bár jól tudjuk, hogy a szállópor-szennyezés befolyásolja az élőlények, így a rovarok egészségét is, a kutatásunk kimutatta, hogy emellett lecsökkenti a kulcsfontosságú szaglási képességeiket, amelynek segítségével az élelmüket és a párjukat megtalálják” – magyarázta Mark Elgar professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Ez csökkentheti a rovarpopulációt az erdőtüzek után, illetve a szennyező forrásoktól nagyobb távolságban is.” Bár általában csak a beporzókért aggódik az ember, a rovarok a lebontásban és a szerves anyagok körforgásában is hatalmas szerepet játszanak.

A kutatók a kérdés kísérleti vizsgálatáról a Nature Communications folyóiratban számoltak be, és a Melbourne-i Egyetem ismertette az eredményeket. Egyszerű házi legyeket vizsgáltak, elektronmikroszkóppal az antennáikra rakódó szállóport figyelték. Minél nagyobb volt a levegő szállópor-szennyeződése, annál több rakódott az antennák felületére. A szállópor egyaránt állhat szilárd szemcsékből (pl. korom), illetve folyadékcseppecskék is, ez utóbbiak rengeteg különféle mérgező anyagot tartalmazhatnak a nehézfémektől a szerves égéstermékekig.

A kutatásban csak 12 órányi időtartamra tették ki a legyeket a szennyezett pekingi levegő hatásának, majd tesztelték a szaglási képességeiket. Ehhez Y alakú csőbe helyezték őket, amelynek egyik végében valami, a légy számára vonzó illat (élelem vagy társ) volt, míg a másik üres volt. Azok a legyek, amelyeket nem raktak ki a szennyezett levegőre, a legtöbb esetben a számukra érdekes illat felé mentek. A szennyezést kapott legyek viszont véletlenszerűen, 50-50 százalékban választották az Y valamelyik ágát. Magyarul: a szennyezés mintegy eltömítette a legyek antennáit, így képtelenek voltak kiszagolni a számukra egyébként vonzó célpontokat.

A további vizsgálatokkal azt is feltárták, hogy a szállópor-szennyezés hatására a legyek antennái lényegesen kevesebb jelet továbbítottak az agyukba az érzékelt illatokról, vagyis valóban sérült a szaglásuk!

Az ausztrál kutatók további vizsgálatokat is végeztek, bozóttüzet követően számtalan különféle rovar antennáin. A méhek, darazsak, lepkék, legyek vizsgált egyedeinek antennái, amelyek a füsttel érintkeztek a szabadban, szintén szennyezetté váltak. Az égésben felszabadult anyagok, pl. a korom kirakódott a rovarok antennáira, még a tűztől távolabbi helyszíneken is.

Ha egy rovar antennáit fizikailag működésképtelenné teszi a rárakódó szennyeződés, akkor képtelen lesz a létfontosságú illatok kiszimatolására, nem talál élelmet, nem talál rá a beporzásra váró virágra, és nem leli meg párját sem. A bolygónk szárazföldjeinek mintegy 40 százalékán jelentős a szállópor-szennyezés, meghaladja a WHO által ajánlott határértéket. E területek közt olyan, az élővilág számára fontos területek is vannak, amelyeket egyébként érintetlennek gondolhatnánk. A légszennyező anyagokat ugyanis sok ezer kilométerre elviszik a légáramlatok.