Évezredek óta ugyanarra járnak a tengeri teknősök

A 2021-2030 közti évtizedet az ENSZ az óceánok évtizedévé nevezte ki azzal a céllal, hogy az élővilág számára létfontosságú élőhelyeket megkeressék, azonosítsák, majd az élőhelyek védelméről is intézkedjenek a szakemberek. E cél vezérelte azt a nagy, nemzetközi kutatócsoportot, amelynek tagjai a Kelet-Mediterráneum levesteknős (Chelonia mydas) állományának múltját mérték fel. A kutatásról az Exeteri Egyetem számolt be.

Az jól ismert, hogy a tengeri teknősök igen hűségesek a szülőhelyükhöz, s azokra a partokra térnek vissza szaporodni, ahol ők maguk is kikeltek. Kevésbé volt ismert azonban, hogy vajon a táplálkozóhelyekhez is ennyire ragaszkodnak-e. Ez a kérdés különösen amiatt fontos, mert nemcsak a partokon, a költőhelyeken zajlik hatalmas átalakulás az emberi tevékenység miatt, de a tengereket is alaposan megváltoztatjuk. Emiatt az állatoknak táplálékot biztosító területek is veszélybe kerülhetnek.

A kutatásban kétféle módon gyűjtöttek adatokat: egyrészt a ma élő teknősöket nyomkövetőkkel felszerelve és kis bőrmintákat elemezve, másrészt a régmúlt teknőseinek régészeti lelőhelyekről előkerült csontjaiba épült egyes izotópokat elemezve. Ezek az adatok nemcsak arról árulkodnak, hogy pontosan mit is esznek, illetve ettek a teknősök, hanem azt is elmondják, mely területeken termett az élelmük.

Dr. Willemien de Kock, a kutatás vezetője elmondta: „Jelenleg is hatalmas erőfeszítéseket teszünk a teknősbébik védelméért, de semmit se azokért a helyekért, ahol a legtöbb idejüket töltik, vagyis a tengerifű mezőkért.” A levesteknős egész életében vándorol a költőhelyek és a táplálkozóhelyek közt. A mérések azt mutatták, hogy ezt nem csak a mai teknősök teszik, de már az évezredekkel ezelőtt élt elődeik is tették. A kutatók hangsúlyozták, hogy rendkívül fontos e tengerifű mezőket is folyamatosan vizsgálni, kideríteni például, hogy miként hat rájuk az egyre melegebb tengervíz.

Amikor a levesteknős kikel, első útja a tengerbe vezet, ahol néhány évet eltölt úgy, hogy még nem tud tájékozódni, csak sodródik, és azt eszi, ami útjába kerül. Nagyjából 5 éves korukban úsznak el először a tengerifű mezőkre táplálkozni, s életük hátra lévő részében már ez lesz a fő eleségük.

Korábbi kutatásokkal már igazolták, hol vannak a teknősök fő táplálkozóhelyei, és sajnos az is kiderült, hogy e helyeken nagy esélye van a tengerifű kipusztulásának, pont azokon a helyeken, ahova évezredek óta visszajárnak a teknősök.

A mérések feltárták, hogy a levesteknősök legalább 3000 éve ugyanoda, Egyiptom és Nyugat-Líbia partjai közelébe járnak vissza táplálkozni. A térség másik faja, az álcserepesteknős (Caretta caretta) viszont jóval változatosabb étrenden él, és nem köthető konkrét helyszínekhez sem a táplálkozása.

A levesteknős és a tengerifű kapcsolata kétirányú: ahhoz, hogy a területeken dúsan, egészségesen nőhessen a tengerifű, arra is szükség van, hogy a teknősök rendszeresen legeljék azt. Azonban az egyre gyakoribbá váló hőhullámok kevesebb lehetőséget hagynak a területek regenerációjára. Ráadásul pont ezeken a területeken egyelőre ugyan a politikai konfliktusok miatt nincs sok fejlesztés vagy épp az olajkincs tervezett kiaknázásának se álltak még neki. Azonban ez az állapot se fog örökké tartani…