Molnárfecske a Somló körül
Minden esztendőben teszünk egy biciklitúrát a Somló környéki apró falvakban, annak érdekében, hogy meglessünk az épületeken költő molnárfecskéket (Delichon urbica).
Felénk, ha kis számban is, de még fellelhető a házaknál az állattartás, illetve több legelőt is rendeltetésszerűen használnak, a táj pedig mozaikos, amely jó táplálkozó területet biztosít. A molnárfecske telepesen költ, az ember megjelenése előtt nagy sziklafalakon telepedett meg. Egyik legnagyobb telepe Karakószörcsökön van, egy félbehagyott épületen, ahol közel harmincöt pár fészkel békében, ezt követi Tüskevár település. Sajnos egy nagy telepe szűnt meg egy épületszigetelés miatt Csabrendek külterületén. Tizenöt kisebb falut jártunk végig, és számoltuk a lakott fészkeket. Az alattuk található ürülék halmok, a ki-be járó etető madarak, és a bent csücsülő fiókák vezettek nyomra. A 2022-es naplójegyzetei alapján, kevesebb fecskét észleltünk idén, becslés alapján 220 párt találtunk a tizenöt faluban, szemben a tavalyi 311 párral.
A molnárfecskét (Delichon urbica) sokan összekeverik a hazánkban szintén költő füsti fecskével, pedig attól jelentősen különbözik. Melle és hasaalja habfehér, de nevezhetnénk lisztes fehérnek is, hiszen elnevezése innen ered, mivel a molnárok köténye is lisztes volt a munkájukat során. Csüdje és ujjai fehér, finom tollakkal fedettek.
A Szaharától délre eső területeken töltik a telet, a költőhelyeikhez ragaszkodnak, oda tavasszal április végén térnek vissza. A füsti fecskével ellentétben zárt fészket épít, amelyen csak egy szűk bejárónyílás található. Ha nem talál a közelben megfelelő tócsát, akár kilométernyi távolságról is gyűjti a sarat. A fészek belsejét gyökerekkel, mohával, növényi pihékkel puhára béleli.
A molnárfecske gyakran vadászik nagy magasságban, a fő tápláléka a levéltetű és kis termetű légyfélék. A napokig tartó hűvös, esős időben mikor a táplálékuk szűkös a fészekben ülő fiatalok egyfajta dermedt állapotba kerülnek, testhőmérsékletük és anyagcseréjük lecsökken, ezzel energiát takarítanak meg.
Augusztus végétől már alvásra nem a fészkeiket használják, hanem napnyugta táján nagy magasságba emelkednek, ahol már szabad szemmel nem is látni őket, itt csapatokba verődnek és besötétedés előtt nagy sebességgel szállnak alá a nagyobb facsoportok lombkoronájába. Alvófáikat több héten át használják.
Magyarországon védett madárt, természetvédelmi értéke: 50 000 forint.