Fiaikat védik az idős kardszárnyú delfin anyák

A kardszárnyú delfin azon hat faj közt van, ahol a nőstények a szaporodóképesség elvesztése után is tovább élnek még.

Az ember esetében a nagymama-elmélet indokolja, hogy a nők a menopauza után még sokáig élnek, hasonló, a leszármazottakat támogató hatást sejtenek azon cetfélék eseteiben is, amelyek szintén túlélik a menopauzát. A kardszárnyú delfin egyik mintafaja ennek a csoportnak, egyrészt, mert ikonikus fajként sok kutatás foglalkozik velük, másrészt pedig a veszélyeztetett voltuk miatt. Egy új, az Exeteri Egyetem kutatói és kollégáik által végzett vizsgálat új érdekességgel szolgált e téren. Kiderült, hogy a menopauzán túlesett kardszárnyú delfin anyák védelmezik a fiaikat a harcokban – ám a lányaikat nem. Egy korábbi kutatás hasonló eredményt adott a táplálék megosztása kapcsán, az anyák a fiaikat extra módon etették a lányaikkal szemben.
A kutatók azt vizsgálták meg, hogy az állatokon hány harapásnyom található – ez azt jelzi, mennyi harcban vettek részt. Kiderült, hogy azok a hímek, amelyeknek még élt az anyja, de már túl volt a menopauzán, 35 százalékkal kevesebb harapásnyomot viseltek, mint a többiek. Azon hímek, amelyeknek még szaporodóképes volt az anyja, nem volt efféle előnyük.
A vizsgált kardszárnyú delfinek (ezek a Csendes-óceán észak-amerikai partjainak egy szakaszánál élők) ellensége egyedül az ember, így a harapásnyomok a kutatók szerint kizárólag a fajtársakkal folytatott harcokból eredhetnek. Ilyen konfliktus akkor adódik, ha két idegen orkacsapat találkozik, ám az a vizsgálatokból eddig nem derült ki, mi módon avatkoznak be az idős anyák a fiaik védelmében. „Lehet, hogy az idősebb nőstények a tapasztalataik révén segítik a fiaikat a másik kardszárnyú delfinekkel való társas kapcsolataikban” – mondta Darren Croft professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Korábbról ismerhetik a másik csapat egyes tagjainak viselkedését, és elterelgetik a veszélyes találkozások közeléből a fiaikat. Lehet, hogy az anyák beavatkoznak az esetlegesen kibontakozó harcba is.”
A kutatók úgy vélik, a menopauza idejétől e nőstények több szabad idővel és plusz energiákkal rendelkeznek (amit korábban az utódnevelésbe fektettek), ezért juthat a korábbi utódaik segítésére is belőle. A kutatók szerint azért a fiaikat részesítik előnyben, mert azoknak sokkal több esélyük van a gének – így a mama génjeinek – átadására, mint a lányaiknak. Emellett a hímek nem csupán a saját családjukat is tartalmazó csapat tagjaival párosodnak, hanem másik csapatok nőstényeivel is, így az utódnevelés terhei is a másik csapatra maradnak.
A kutatók megjegyezték, hogy a menopauzán átesett kardszárnyú delfin anyák viselkedésén keresztül nemcsak erről a csodálatos állatról, társas kapcsolataikról válik alaposabbá a tudásunk, hanem magának a menopauzának a kialakulásáról is.