Melyik az igazi?

A mi kakukkjainkhoz hasonló küllemű afrikai kakukk (Cuculus gularis) igazán méltó ellenfélre talált a szuahéli drongó (Dicrurus adsimilis) nevű madárban: a drongók 93,7 százalékban kiszúrják, ha a tojásaik közé kakukktojás került. Ez azonban rendkívüli tehetségre vall, ugyanis az afrikai kakukk, amely több madárfaj fészkébe helyezi el kakukktojásait, képes elképesztő pontossággal lemásolni a gazdafaj saját tojásának mintázatát!

Egy újonnan, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közzé tett kutatásban azt vizsgálták, miként is lehet erre képes a drongó. A vizsgálatokról a Cambridge-i Egyetem számolt be.

Az Afrika déli felén honos kakukkfaj ránézésre tökéletes utánzatot készít a drongó tojásairól, ez hosszú evolúciós folyamat eredménye. Az ember azt hinné, az ennyire jó utánzat abszolút nyertessé teszi a kakukkot az ingyen fiókanevelésben. Azonban a drongó olyan stratégiát követ, amivel képes a kakukk cselein átlátni.

A kutatók négy éven át végeztek terepi vizsgálatokat a zambiai Choma körzetében, s először is felmérték a két madárfaj tojásait. Megállapították, hogy átlagot tekintve szinte teljesen azonos volt a drongók és a kakukkok tojásainak színe, mintázata, és a kakukk a drongó tojásainak mindenféle jellemzőjét: színét, mintáját, méretét is leutánozta. Az utánzatok olyannyira jók voltak, hogy a méréseket végző kutatók se mindig ismerték azokat fel, csak a fióka kikeléséből derült ki! A tojások igen változatosak egyébként, a szinte minta nélkülitől az egészen sok foltot viselőig, a fehértől a rózsás alapszínűig. A vizsgált térségben az évek alatt átlag a drongófészkek 17 százalékába jutott egy-egy kakukktojás, vagyis igencsak gyakori a fészekparazitizmus.

A kutatók ezután az egyes drongók fészkének védelmét ellenőrizték. Mivel nem volt a kutatócsoportban parancsra tojásokat rakó kakukk, ezt úgy tették meg, hogy az egyes drongófészkek között cseréltek ki egy-egy tojást. A cseretojások sorsát aztán persze követték, és naponta ellenőrizték, hogy vajon kiszúrta-e a fészek gazdája, hogy idegen tojás is van a fészekben. Az eredmények alapján modellszámításokat végeztek, és ebből kiderült, hogy 93,7 százalékban sikerülhet a természetben a drongónak rájönni a csalásra.

A kutatók szerint ez azért lehetséges, mert a drongó egyedi mintázatokat használ, egy-egy fészekalj az adott madár egyedre jellemző mintákat kap, amelyeket az egyed képes azonosítani. A kakukk sosem lehet képes arra, hogy ezt az egyedi mintázatot utánozza le, bármennyire is jó az általános hasonlóság a tojásai és a drongótojások közt.

Az eredmény annak fényében egészen meglepő, hogy a számítások szerint így egy-egy kakukk tojó életében csak két felnőtt utódot hagy maga után (egyet maga, egyet a párja után). Ez azonban nem volna elegendő a populációjuk fenntartásához, holott a madárfaj meglehetősen gyakori. A kutatók arra gyanakodnak, hogy ahol a felmérés készült, ott különösen profik a drongók, ám másutt talán kevésbé ügyesek. Érdemes arra is gondolni, hogy más térségekben valószínűleg nem a drongó a fő gazdafaj, így például ismert, hogy egy gébicsfaj is a gyakori „nevelőszülők” közt van az afrikai kakukk esetében.