A kiskertek is segítik a sárkányfenyő fennmaradását
A wollemi fenyőt (Wollemia nobilis) élő kövületként tartják számon, ősmaradványokból már régóta ismert volt, ám a máig létező fajjal csak 1994-ben találkoztak először.
A magyarul sárkányfenyőnek is nevezett növényfaj az araukáriafélékhez tartozik, és rokona annak a dísznövénynek, amit szobafenyőként ismerhetünk. A budapesti Füvészkertben is megtalálható egy példánya, amelyet Ausztrália nagykövete ajándékozott és ültetett el közel 2 évtizede.
A faj súlyosan veszélyeztetett, alig 100 kifejlett, vadon élő egyedét ismerjük abban a kis kanyonban, ami a Wollemi Nemzeti Parkban található, Sydney-től északra. A genetikai vizsgálatokból kiderült, hogy ezek az egyedek gyakorlatilag egymás klónjai.
A fafaj nemcsak ősi volta miatt érdekes, számos különleges tulajdonsága is van. „Egy-egy fának több törzse is fejlődik, a kérge pedig igen különösen néz ki, mintha csokoládébuborékok borítanák” – magyarázta Dr. Heidi Zimmer, az Ausztrál Nemzeti Növénygyűjtemény botanikusa. A levelek évszakos ritmusban nőnek, télen a rövidebb típusúak, míg a melegebb vegetációs időszakban a hosszabbak (ez nyitóképünkön megfigyelhető). Ez azt eredményezi, hogy egy-egy ágon felváltva láthatóak rövid és hosszú levelek. A hím és nőivarú virágai külön-külön, de ugyanazon a növényen fejlődnek, az ágaik legvégén.
A legmagasabb wollemi fenyő 42 méteres volt, amikor pár éve utoljára megmérték.
Amikor a fajt felfedezték, a botanikus kertekben növekvő, hajtásvégekből szaporított egyedeit gyakran még ketrecek védelmében tartották (lopás ellen). 2005-től azonban a faj iránti hatalmas érdeklődés miatt elérhetővé tették magánemberek számára is, és ezzel akaratlanul is egy hatalmas kísérlet kezdődött meg.
Azok a fák, amelyek a kertekben jól éltek, a vadon élő egyedek védelmét segítik, mivel így kiderülhetett, miféle körülmények közepette is érzi magát leginkább jól a sárkányfenyő. A botanikusok felmérésbe fogtak tehát, az eredményeket a Plants, People, Planet folyóiratban mutatták be.
„Ráébredtünk, hogy a házi kertek művelői beszámolhatnak arról, milyen is a wollemi fenyő számára a legjobb talaj, klíma, csapadék és más körülmény, hisz a világ számos pontján él ma már a faj” – mondta Dr. Zimmer. Az így kapott adatok elemzésével aztán olyan helyszíneket lehet választani, ahol a fa a természetben megélhet, s ezzel növelni lehet a jelenlegi aprócska élőhelyét.
A kutatók kérdőíveire 31 országból több mint 1500 ember válaszolt. Kiderült, hogy a sárkányfenyő az agyagos talajt, a mérsékelt éghajlatot és a sok csapadékot kedveli. Ott a legkedvezőbbek számára a viszonyok, ahol az átlagos minimum hőmérséklet +3,2 Celsius fok, a maximum pedig +25,4.
Az adatok segítenek azt is feltárni, hol vannak olyan botanikus kertek, ahol a faj megőrződhet abban az esetben is, ha például egy bozóttűzben az eredeti élőhelye megsemmisül.