Barátaival tölti a telet egy amerikai verébsármány

Ha elpusztulnak a csapattársai, akkor nagyobb eséllyel keres új telelőhelyet a madár.

A Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatói egy amerikai-francia szakemberekből álló csoporttal hosszú távú vizsgálatban tárták fel a Zonotrichia atricapilla nevű verébsármány-faj szokásait. A madár a telet az USA nyugati partvidékén, (Washington államtól Kaliforniáig) tölti, míg a nyarat, szaporodási időszakát Alaszkában és Kanada északnyugati részén. Különleges szokásuk, hogy a több ezer kilométernyi út után pontosan ugyanarra a telelőhelyre érkeznek vissza minden évben, ez olykor néhány tíz méternyi pontosságot jelent. A PNAS folyóiratban publikált kutatási eredmények szerint azonban a pontosságot nagyban befolyásolja, hogy az időt velük töltő csapattársaik, mondhatni barátaik velük vannak-e. Ha elpusztul a csapattársuk, kevésbé pontosan érik el a korábbi telelőhelyet, hajlamosabbak arra, hogy új helyet keressenek maguknak.
A kutatás egy egyszerű egyetemi feladatból nőtt ki. Az egyetem arborétumában hosszú időn át figyelték a madarakat, és gyűrűzték is őket – színes gyűrűk kombinációit használva egyedi megkülönböztetést alkalmaztak. Az elmúlt 2 évtizedben több mint 100 egyetemi hallgató dolgozott a verébsármányokkal, és több tudományos értekezés is született ezen idő alatt. A mostani vizsgálatokban 10 évnyi megfigyelési adatot használtak fel, ez elegendő volt ahhoz, hogy a generációk váltását is követni tudják.
A madárfaj egyedei nem rokoni alapon alkotnak csoportokat, ám igen szoros és komplex társas kapcsolatban élnek a telelőhelyeiken egymással. A csapatok ugyan változnak időről időre, de egyes madarak egyértelműen együtt maradnak.
„E madarak több ezer kilométert vándorolnak Alaszkába és Észak-Kanadába, de ugyanazokra a bokorcsoportokra térnek vissza télen. Ez eléggé csodálatra méltó!” – mondta Bruce Lyon, a kutatás egyik résztvevője. „Ez legalább részben annak köszönhető, hogy a barátaikkal szeretnének telelni.”
A megfigyelések szerint a csapatban betöltött rang vagy a madár neme nem befolyásolta, hogy ugyanoda jön-e vissza, az azonban igen, hogy hány telet töltött már ott és a csapattársak elvesztése igen. Az Alaszkába repülő madaraknak csak kb. a fele tér vissza télen.
Az, ha a madár az általa jól ismert egyedekkel telelhet, előnyére válhat. Az együttes, csapatos élelemkeresés, és így az eledel miatti harcok mellőzése mindegyik egyednek hasznos, és az így kiépített kapcsolatok az évek alatt halmozódnak is. Ez teszi lehetővé, hogy a madár jobban visszajár ugyanoda, ha a már megszokott és vele korábban is együttműködő társai is ott vannak. Emellett lehet, hogy a helyszínhez is nő közben a hűségük, mivel az évek alatt egyre jobban kiismerik ott magukat.
Számos madárfaj a helyszínhez hű, ám nem könnyű kideríteni, ha más is szerepet játszik abban, hogy ugyanoda tér vissza egy állat. Az egyetemi arborétumban tovább folytatják a gyűrűzési és megfigyelési programot, és a következőkben a madarak egészségét, élettani tulajdonságait is szeretnék majd felmérni. Emellett a faj társas viselkedését, szerkezetét is tovább tanulmányozzák majd.