Másnak adja ki magát, így vonzza magához a beporzókat

A hazai orchideák körében is számos stratégiát találunk arra, hogy valahogy magukhoz vonzzák a beporzókat.

Van, amelyik nektárt termel. Van, amelyik beporzójának nőstény egyedét utánozza, hogy az így magához csábított hím rovar porozza be. És olyan is van, amelyik más virágot utánoz, hogy a nektár reményében érkező beporzó tévedésből rászálljon, és elvégezze a szaporodáshoz oly fontos beporzást. A piros madársisak ez utóbbi csoportba tartozik.

Ez az erdei orchidea harangvirágfajokra hasonlít, így a harangvirágot kedvelő beporzók időnként a madársisakot is meglátogatják. (Ehhez persze az kell, hogy legyenek a környéken harangvirágok is). A növény fontos beporzói vadméhfajok, melyek ugyan jutalmat nem kapnak – mivel a piros madársisak nem termel nektárt –, a virágpor rájuk tapad, és szállítják magukkal.
E rovarok holtfában készítik fészkeiket, így a piros madársisakok beporzásához közvetve az erdőben maradó elpusztult fák is kulcsfontosságúak. A harangvirágokon és a beporzó rovarokon kívül még egy élőlénycsoportot meg kell említenünk e növénnyel kapcsolatban: a talajban élő gombákat. Közülük kerülnek ki azok, melyek a piros madársisak életében igen fontosak, tápanyagokat szállítanak az orchideának.

Magyarországon körülbelül 60 orchideafaj fordul elő. Mindegyikük, így a piros madársisak is védett.