Találtak egy macskafajt, de valószínű, hogy már kihalt

1989-ben a Kolumbia déli részén álló Galeras vulkánon, 3100 méteres magasságban, Nariño régióban, egy kis termetű, pettyes bundájú macskát fogtak be, amelyről úgy hitték, az oncilla vagy tigrismacska (Leopardus tigrinus) faj képviselője. Bőre múzeumba került, s az Alexander von Humboldt Intézetet kérték meg a faj azonosítására. Kiderült, hogy az állat különbözik az oncillától, de más, ismert, ugyanebbe a nembe tartozó macskáktól is. Milyen fajba is tartozhatott akkor ez az állat? A Genes szakfolyóiratban számoltak be a vizsgálatáról.

Az oncilla (nyitóképünkön) egy kb. kisebb házimacska tömegű 2-3 kilós, de annál kissé hosszabb, nyúlánkabb testű ragadozó, amely Közép-Amerikától Brazíliáig elterjedt. Rokonai, az ocelotféléket (Leopardus nem) képviselő 8 faj közt egy az oncilla, amelynek több térségben is élnek külön populációi. Ezeket vizsgálta egy kutatócsoport azzal a céllal, hogy a rokoni szálaikat feltárja, amikor az említett bőr a kezükbe került. Annak köszönhetően tudták megvizsgálni a bőrt, hogy azt kémiai cserzőanyagok nélkül, pusztán szárítással tartósították a begyűjtése idején, 1989-ben, így az állat DNS-e jó minőségben megőrződhetett.

A génvizsgálata kiderítette, hogy a nyolc ismert Leopardus-macskafaj egyikéhez sem sorolható állatról van szó! A származási helye után csak Nariño-macskaként emlegetett állat tudományos leírása (amennyit az egyetlen nyoma, vagyis a kiszárított bőre lehetővé tett) megszületett, és az újonnan felismert faj hivatalos névjavaslata szerint Leopardus narinensis lett. A kutatók javaslata, hogy az állat köznapi neve Nariño-macska vagy Galeras-macska legyen.

Az állat alapszíne vörösesebb a többi rokonénál, a teljes hossza fejjel együtt 46 centi, ehhez 28 centis farok tartozott még. A génvizsgálatok szerint az állat nőstény lehetett, és termete tömzsibb a már ismert Leopardus-fajoknál. A génvizsgálatok alapján legközelebbi rokonságban a Geoffroy-macskával (Leopardus geoffroyi) áll, amely Dél-Amerika déli régióiban (Argentína, Chile, Paraguay, stb.) elterjedt. Ez azért is érdekes, mert a két állatfajt 3500 kilométer választja el egymástól, és küllemükben is számos eltérés van.

A Leopardus nem tagjai kb. 3 millió évvel ezelőtt egy lehűléses időszakban különültek el először, ekkor a jéggel borított területek növekedni kezdtek, s ezzel elszakadtak egymástól korábban egybefüggő élőhelyek. A Nariño-macska azonban később, a jégkor idején, kb. 1,3-1 millió éve szakadt el rokonaitól és alkotott önálló fajt, ez az eljegesedések egy csúcsidőszakával esett egybe.

A Nariño-macska egyetlen más példánya sem ismert a dél-amerikai múzeumokban, illetve a Galeras tágabb térségében, Kolumbiában és Ecuadorban üzemelő kameracsapdák felvételein se jelent meg egyszer sem. Ennek okán a szakemberek úgy vélik, könnyen lehet, hogy már kihalt, vagy ha nem, nagyon közel állhat a kihaláshoz.