Hét új vándorló levelet fedeztek fel

A vándorló levél amely igen találó elnevezés, a botsáskák egy leveleket utánzó csoportja.

A vándorló levelek igen sokak által kedvelt terráriumi állatok is, ám nem csak emiatt érdekesek. A botsáskákra általában jellemző, hogy a madarak terjesztik őket – ezt a növényi magvakra emlékeztető petéik teszik lehetővé. A petékről néhány éve kimutatták, hogy a madarak emésztőrendszerén sértetlenül áthaladnak és végül ott lelhetnek új otthonra, ahol a madárból annak ürülékével együtt távoznak. Az egyébként rendkívül lassan mozgó állatok nem tudnának enélkül kellő távolságokat megtenni.
Az állatokkal leginkább Délkelet-Ázsiában találkozhatunk, a most a tudomány számára újonnan leírt fajok a Fülöp-szigetek, Indonézia, India, Vietnám és a Seychelles-szigetek lakói. A Phyllium iyadaon, Phyllium samarense, Pulchriphyllium heracle, Pulchriphyllium delislei, Pulchriphyllium bhaskarai, Pulchriphyllium anangu és Phyllium ortizi nevet kapott fajokról a Zookeys szakfolyóiratban számoltak be a felfedezők. Egyidejűleg a vándorló levelek családfáján is pontosítottak.
Mind a botsáskák (Phasmatodea), mind a rendszertanilag hozzájuk tartozó vándorló levelek igen különleges utánzóképességgel rendelkeznek, a több mint 3000 ismert fajuk évente tucatnyi új fajjal egészül ki. A legtöbbjük valóban botra, gallyra, fakéregre, levelekre, de egyes esetekben mohára vagy zuzmóra hasonlít. Amellett, hogy így szinte észrevétlenül képesek a növényi környezetbe olvadni, még védelmezi őket éjszakai életmódjuk is. Akár a rovarvilág lajhárjainak is nevezhetnénk őket, igencsak „megfontolt” lépésekkel haladnak a növényeken – ez is segíti a mimikrijüket.
A botsáskák egy meghatározott csoportja a vándorló levelek (Phyllidae) csoportja, amelynek kifejlett tagjai virágos növények (zárvatermők) leveleit utánozzák, különféle fejlődési szakaszaikban a növények eltérő részleteire hasonlíthatnak. Legtöbbjük zöld, de akár fajon belül is változékony lehet a színük. A nőstények röpképtelenek (a szaporodáshoz szükséges nagyobb, nehezebb termet ára ez), a hímeknek viszont remekül működő szárnyaik vannak. Szintén különbséget jelent a nemek közt az orrként szolgáló antennák hossza: a hímek illatanyagok alapján keresik a nőstényeket, így nekik nagy szaglófelületre van szükségük, ezért az antennáik hosszúak, a nőstényeké azonban rövid.
Küllemük változékonysága is hozzájárul ahhoz, hogy nehéz jól felismerni egyes fajok tagjait.