Mikroműanyag a cetek és a fókák szöveteibe ágyazódva

Bálnák, delfinek és fókák testi szöveteiben mutattak ki mikroműanyagot egy új kutatás során.

A Duke Egyetem számolt be arról, az Environmental Pollution szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredményről, melyben különböző okokból elpusztult bálnák és delfinek, valamint fókák tetemeit vizsgálták át, mikroműanyagok után kutatva. A tengeri emlősök mind a vízzel együtt, mind a táplálékukban felhalmozódva rengeteg mikroműanyagot fogyasztanak el, és az emésztőrendszerükben, valamint az ürülékükben már rég kimutatták ezeket.
Az új vizsgálatok azt sugallják, hogy a mikroműanyagok átjutnak az emésztőrendszerből az állatok egyéb szöveteibe is. A vizsgált állatok kétharmadának zsírszövetében, illetve tüdejében bukkantak rá a mikroműanyagokra. Az még nem világos, hogy milyen hatással lehetnek a cetek, fókák életére ezek a műanyagok, azonban más tanulmányok azt sugallják, hogy a hormonális- és a kiválasztórendszert befolyásolják.
Alaszka, Kalifornia és Észak-Karolina államokban 2000-2021 közt elpusztult állatok (partra vetődött cetek, illetve inuitok által létfenntartáshoz vadászott fókák) testét vizsgálták meg, ezek összesen 12 emlősfajt képviseltek – 9 cetet és 3 fókát. Mivel a műanyag vonzódik a zsírhoz, ezért kerülhetnek például a testhájba, a fogascetek homlokán lévő hangképző szervbe, vagy épp az alsó állkapcsoknál lévő hájrétegbe, amelynek a hangok fül felé terelésében van szerepe. E három hájat tartalmazó régió mindegyikében, valamint az állatok tüdejében is találtak mikroműanyagokat.
A megtalált mikroműanyagok mérete az emberi hajszál átlag 100 mikronos vastagságának 2-5-szöröse volt, ez nemcsak esetleges toxikus hatásával, de mechanikai hatással is károsíthatja a szerveket. A toxikus hatást sejttenyészeteken fogják a következőkben ellenőrizni a szakemberek.
A leggyakrabban talált mikroműanyagok a poliészter szálak voltak, ezek általában a mosás során a műszálas ruhákból kikopó darabkák, ám majdnem ilyen sok volt a polietilén is – ez az italos és ételes edények alapanyaga. Azt ugyan most nem számították ki a kutatók, hogy pontosan mennyi, de feltételezhetően az elfogyasztott mikroműanyagok legnagyobb része egyszerűen áthalad az állatok emésztőrendszerén és az ürülékkel távozik, egy részük azonban a szervekbe jut így is. Egy 2022-es kutatásban azonban kiszámították, hogy egy sziláscet, a kék bálna naponta mintegy 40-50 kilónyi műanyagot nyelhet le. A fókák és a delfinek halakra vadásznak, ez esetben pedig a táplálékláncban felhalmozódó műanyag mennyisége lehet a veszélyforrás.
Azt is hangsúlyozták, hogy mivel a legelső vizsgált minták több mint 20 évesek, ez a probléma is legalább azóta fennáll.