A klíma és az étrend formálta az elefántfélék fogazatát

Az ormányosok fogain az elmúlt 26 millió év növényzetének és klímájának változásai hagytak nyomot.

A Helsinki Egyetem kutatói az Ecology & Evolution folyóiratban számoltak be legújabb eredményeikről az ormányosok evolúciója kapcsán. A kutatást a Eurekalert tudományos hírportál ismertette. Azokat a tényezőket vizsgálták meg, amelyek az elefántféléket tömörítő rend, az ormányosok tulajdonságait formálták. A modern elefántok megjelenése előtt számos olyan ormányos élt, amelyek különböző növényekkel táplálkoztak, de megosztoztak az élőhelyen.
A kutatók úgy találták, hogy az első lépést az jelentette, amikor kb. 23-11 millió évvel ezelőtt áttértek fűevésre egyes ormányosok. Később, úgy 7 millió évvel ezelőtt a Turkana-tó környékén az első valódi elefántok megjelenése idején egyre szárazabb klíma jellemezte a környezetet, s a szavanna is egyre inkább fűben gazdaggá vált, ahogy ekkor váltak igazán fűevővé is ezek az állatok. A fűfogyasztás a fogak számára eléggé nagy igénybevételt jelent, mivel a fűszálak sejtjeiben rengeteg a fitolit, vagyis az a kis ásványi szemcse, amellyel egyébként minden növényi sejt rendelkezik. E szemcsék igen erősen koptatják a fűevők fogait.

Az átalakulások a legutóbbi 10 millió évben váltottak ki az ormányosok fogaiban is jelentős változásokat, ekkor születtek meg a valódi elefántokra jellemző magas koronájú és erősen bordás fogak.
A kutatók vizsgálatai azt igazolták, hogy a fogak legnagyobb mértékű változásai akkor történtek, amikor például 4, majd 2 millió éve Kelet-Afrika klímája igen erősen kiszáradt. Ekkor hirtelen nagyot nőtt a fogkorona magassága, és a fog bordázatainak száma is gyarapodott. E változások aztán már megmaradtak, hiába jött később kedvezőbb éghajlat. „Ez alátámasztja azt az elképzelést, miszerint az alkalmazkodással elnyert tulajdonságok sokkal inkább a szélsőséges, mint átlagos körülmények során alakulnak ki” – magyarázta Juha Saarinen, a kutatás vezetője.
A kutatók kimutatták, hogy amikor nőtt a füves területek nagysága Kelet-Afrikában, egyre meghatározóbbá váltak a fűvel táplálkozó, ehhez alkalmazkodott fogú elefántfélék is. A helyzet némiképp megfordulhatott az elmúlt 100 ezer év jelentős éghajlati ingadozásai során, és ennek is köszönhető, hogy a táplálkozás szempontjából generalista afrikai elefánt (Loxodonta africana) maradt csak fenn Kelet-Afrika szavannáin, e fajnak kevésbé specializáltak a fogai is. Az ázsiai elefánt (Elephas maximus) hasonlóképpen generalista táplálkozású, és valószínű, hogy annak a fajnak a túléléséhez is hozzájárult ez a tulajdonság. Az erdei elefánt (Loxodonta cyclotis) számára viszont ma már csupán a nyugat-afrikai erdőségek nyújtanak megfelelő környezetet.
A jégkorszak ormányosai közül csupán ezek az elefántok voltak képesek túlélni a változásokat, és csak remélni lehet, hogy az emberi tevékenység nem fogja e megmaradt fajokat is végleg lesöpörni az evolúció színpadáról.