Fakóbbak a városi cinegék

A Glasgowi Egyetem számolt be a Journal of Animal Ecology folyóiratban arról a kutatásról, amely szerint a vidéki széncinegék tollazata élénkebb sárga, mint városi rokonaiké. Egész Európából vizsgáltak meg tollmintákat, és arra jutottak, hogy észrevehetően fakóbbak a városi cinegék, feltehetően étrendi okok miatt.

A tollazat színének fontos szerep jut a kiváló színlátású madarak egészségében, akár például a ragadozókkal szembeni védekezésben, akár a párválasztásban, így életük és annak sikere múlhat rajta. A széncinegék tollainak sárga árnyalata a zsákmányul szolgáló rovarokból ered, a rovarok pedig a saját táplálékukból, vagyis a növényekből veszik fel a pigmentül szolgáló karotinoidokat. A kutatók úgy találták, hogy a városi cinegék nem jutnak hozzá elegendő karotinoidhoz, és ez akár az egészségükre is negatív hatással lehet. A karotinoidoknak fontos antioxidáns hatásuk van, amire a szennyezéssel vidéki rokonaiknál többet küzdő városi cinegéknek igen nagy szükségük lenne. A kutatók szerint a fakóbb tollazat azt is jelezheti, hogy a városi cinegék kevésbé képesek védekezni a szennyeződések méreganyagai ellen.

„A városi széncinegék fakóbb tolla azt is jelzi, hogy a városi környezet befolyásolja a táplálékláncot, habár úgy találtuk, e hatás erőssége nem egyforma Európa-szerte” – magyarázta Pablo Salmón, a kutatás vezetője.

A vizsgálatokhoz 11 európai nagyvárosban és ezektől átlag 33 kilométerre lévő erdőkben tavaszi és nyári időszakban fogtak be cinegéket, és a tollazatuk azonos helyéről egy-egy mintát vettek (ettől a madárnak semmi baja nem lett), majd elengedték őket. A távolság azért volt lényeges, mert ez meghaladta azt a távot, amit a cinegék egyénileg megtesznek akár kirepüléskor, akár felnőtt egyedként, a születési helyüktől számítva. Egyes helyeken különös cserét is végrehajtottak: a városi és az erdei cinegék közt, amelyek épp fiókát neveltek, azok 2 napos korában kicseréltek néhány egyedet, s ezek kisujja karmának a helyét lecsípve megjelölték őket. Ezt pár héttel követően a szüleiktől eltérő környezetben nevelkedett „cserefiókák” tollszíneit hasonló módon vizsgálták meg. Minden fióka kapott gyűrűt is, és sokukat később, 1, majd 2 éves korukban ismét megvizsgáltak, e madarak esetében különösen biztos volt, hogy hol is nőttek fel.

Minden egyes, a kutatás évei során gyűjtött tollat ugyanaz a személy vizsgált azonos módszerrel. Egyforma megvilágításban mérte meg egy spektrofotométerrel a tollról visszavert színt, annak fényességét és a szín tisztaságát, minden egyes toll esetében hat különböző alkalommal, majd ezek átlagait osztályozta a kapott mérési adatok alapján. Már ebből kiderült, hogy a városi madarak tollának színe fakóbb a vidékieknél, de a fényességükben nem volt különbség. (A szín tisztasága a pigmentek lerakódását jelzi, a fényesség a toll szerkezetére utal.)

Az hamar kiderült, hogy a tollak színét nem befolyásolta az, hogy az év során mikor gyűjtötték, így a későbbi elemzésekhez ezt már nem figyelték külön. Az életkor már számított – ezt a cserefiókák esetében tudták vizsgálni. Míg a fészekben lévő fiókáknál nem látszott különbség, azok 1 és 2 éves korában már a felnövekedésük (és nem az eredeti születésük) helyszíne határozta meg a szín tisztaságát, vagy fakóságát.

Európa-szerte eltértek a városi és az erdei cinegék, bár ennek mértéke más és más volt helyszínenként, még a legkisebb eltérés is olyan volt, amit a kutatók szerint a fajtársak észlelhetnek.

A városok növekedése, terjeszkedése miatt egyre több madár válik vidékiből városivá. Míg a városok enyhébb teleiből vagy a kevesebb ragadozó jelenlétéből előnyt kovácsolhatnak egyes madarak, a városi lét eltérő étrendet és több szennyeződést is jelent számukra. Korábbi kutatások már megállapították, hogy a vörös-narancs-sárga árnyalatok fakóbban mutatkoznak meg a városi állatokon – vidéki megfelelőikkel összevetve, ezek a kutatások azonban kis földrajzi területen vizsgálták csak az eltéréseket. Most azonban egész Európa erdőinek és városainak cinegéit hasonlították egymáshoz, az összegyűjtött tollaik segítségével.

Az összehasonlításokból kiderült, hogy míg például Lisszabon cinegéi jóval fakóbbak az ottani vidéki társaiknál, Malmö cinegéi és a helyi vidéki rokonaik közt szinte alig észrevehető volt a különbség.

Bár egyes mérgező anyagok (pl. kadmium) a karotinoidok felvételét gátolja, a kutatók szerint itt nem erről van szó, hanem egyszerű étrendi eltérésről. Ez egészen egyszerűen a városon rendelkezésre álló rovarok, főként hernyók eltéréseiből eredhet

„A kutatásunkkal arra jutottunk, hogy nem jutnak hozzá a megfelelő étrendhez a városi madarak. Ebből is megérthetjük, hogyan alakíthatjuk úgy a városi környezetet, hogy az a biológiai sokféleséget segítse. Ha több őshonos fát és növényt ültetünk a kertekbe és a parkokba, azzal segíthetjük az olyan kismadarakat, mint a széncinege azzal, hogy a számukra és fiókáik számára megfelelő rovarokból és pókokból álló étrendhez jutnak így hozzá.” – tette hozzá Hannah Watson, a kutatás résztvevője.

A kutatók a mögöttes okokat további vizsgálatsorozatokkal szeretnék még jobban megérteni.