Lápok ritka lepkéje

A lápok helyzete vészesen romlik. Nem csak a kiszáradás, hanem a lecsapolás, beszántás, vagy épp a sok esetben nélkülözhetetlen kezelés (kaszálás, legeltetés) hiánya egyaránt veszélyezteti őket.

Különleges élőhelyek a lápok, valódi oázisok. Maguk is ritkák, így a hozzájuk kötődő fajok között is számos ritkaságot találunk – többek között a lápi gyöngyházlepkét (Brenthis ino).
Egy körülbelül négy centiméteres, tehát a hazai nappali lepkék között nagyjából a középmezőnybe tartozó tarkalepkefajról van szó. Szárnyainak felszíne fakó narancssárga, fonákján pedig jellegzetes, szemekre emlékeztető foltsor húzódik.

Tápnövényei a szakirodalom szerint a réti legyezőfű, szederfajok és az őszi vérfű, de nem kizárt, hogy hazánkban közülük leginkább csak a réti legyezőfüvet fogyasztják hernyói. A kifejlett lepke május végétől július végéig repül. Élőhelyei láprétek, üde élőhelyek, de a Vértesből ismertek korábbi adatai szárazabb lejtőkről is – ezeken a helyeken újabban nem sikerült megtalálni. Kedveli a kevésbé kaszált, magasabb növényzetű, kissé cserjés foltokat, az intenzív kaszálás megszünteti a számára ideális körülményeket. Ugyanakkor a kaszálás vagy legeltetés teljes hiánya is gondot okozhat, mivel hosszú távon az élőhelyek gyökeres átalakulását, záródását eredményezheti. A mozaikosság tehát igen fontos, jó, ha rendelkezésre állnak különböző állapotú foltok egy-egy területen belül. Élőhelyeinek jelentős részén súlyos problémákat okoz az idegenhonos, agresszíven terjedő, azaz inváziós fajok térhódítása. Az aranyvesszőfajok (Solidago canadensis és S. gigantea) különösen nagy gondot jelentenek, mivel sűrű, egybefüggő állományaik gyökeresen megváltoztatják az élőhely fajösszetételét.

A lápi gyöngyházlepke védett, Vörös Könyves faj. Ha lepkét vagy bármilyen más ízeltlábút fotóztál, töltsd fel képeidet az izeltlabuak.hu honlapra, ahol szakértői segítséget kaphatsz a határozásban!