Hihetetlen geológiai képződmény, ami földtörténeti időutazásra hív

Svájc első geológiai túraútvonalát jártuk végig, amely az 1794 méteres Hoher Kastentől vezet végig az Alpstein déli láncolatán át, egészen a döbbenetes Saxer Lücke formációig, majd onnan le a Bollenwees hegyi fogadóhoz, 1471 méteren. Néhány méterenként újabb és újabb perspektívákat fedezhettünk fel, miközben több mint háromszáz alpesi csúcsot láthattunk. Ez az út lenyűgöző változatossággal mutatta be az elmúlt évszázmilliók geológiai rétegeit. Laikusoknak és szakértőknek egyaránt.

Különös sziklaképződményeinek köszönhetően az Alpstein Svájc egyik legimpozánsabb hegyvonulata (a svájci Appenzell-Alpok alcsoportja), amely nem véletlenül lett a hegymászók és a geológia iránt érdeklődők paradicsoma. A geológiai ösvényen végighaladó túra négy különböző országra, Svájcra, Ausztriára, Liechtensteinre és Németországra, valamint számos különböző tájtípusra nyújt kilátást. Az erre túrázók épp úgy megcsodálhatják Liechtenstein hatalmas termőföldjeit, mint a bámulatos Rajna-völgyet és a drámai Kreuzberge-hegységet vagy Közép-Európa harmadik legnagyobb tavát, a három ország határán áthúzódó Bodeni-tavat. A 360 fokos panoráma lélegzetelállító.

Maga a geológiai ösvény egy 16 kilométeres nyomvonal, amely a Hoher Kasten csúcstól kezdődik és Brülisau településénél ér véget. Ez volt a legelső, megtervezett geológiai túraútvonal Svájcban, amelyet 1971-ben nyitott meg Hans Heierli svájci geológus; róla nevezték el a túraútvonalon található sziklás csúcsot, a Heierli-Nadel-t is. A hegyi ösvényen összesen tizennégy tábla magyarázza el azokat a geológiai jelenségeket, amelyekkel itt találkozhatunk, köztük ősmaradványokkal, lepusztulás során létrejött formákkal, gyűrődésekkel és törésekkel, mint például a híres Sax-Schwende törés, ahol a keleti masszívum néhány száz méteres eltolódása lenyűgöző formákat alkotott.

A túra főbb állomásai a tervezett idővel és magasságokkal:
Indulás: Staubern, 1745 méter
1 óra 10 perc Saxer Lücke, 1650 méter
1 óra 30 perc Bollenwees, 1471 méter
1 óra 55 perc Rheintaler Sämtis, 1295 méter
2 óra 25 perc Sämtisersee, 1215 méter
2 óra 35 perc Plattenbödeli, 1284 méter
3 óra 25 perc Ruhesitz, 1278 méter
4 óra 10 perc Brülisau, 921 méter

A Saxer Lücke, magyarosan fogalmazva a „sax-i rés”, az egyik leglenyűgözőbb geológiai képződmény, amely egy törés részeként emelkedik ki az Alpsteinben. Jól mutatja a hegységképződés igen hosszú és összetett földtani–szerkezetföldtani folyamatát, amely évszázmilliókig is eltarthat. Az óceánok és tengerek mélyén lerakódó több ezer méteres vastagságú üledékes kőzetek a kőzetlemez-mozgások, azaz a lemeztektonikai folyamatok hatására lassan a magasba emelkednek, miközben a geológiai rétegek eltörnek, meggyűrődnek, takarós szerkezetekbe rendeződnek, azaz deformálódnak. A magasba emelkedő hegyláncok felszínét később a változó klíma/időjárás felszínformáló hatása hajtja uralma alá, amely jelentős lepusztulást okozhat az évmilliók alatt.

Az Alpstein vidékén a fent nevezett hegységképződési „fázisok” szinte mindegyikével találkozhatunk, az általunk megcsodált fenséges tájkép évszázmilliók történetét meséli el a szemlélőjének. Hisz ahogyan az ősi római közmondás is tartja, „saxa loquuntur”, azaz „a kövek mesélnek”.

A látogatókat a már említett 14 bemutatótábla kíséri végig, amelyeken a természeti eseményeket közérthető, rövid szövegekkel és grafikák, képek és térképek segítségével magyarázzák el. Saját szemünkkel láthatjuk, hogy mit okozhatnak a földkéreg mozgásai. A két kezdő-, illetve a végponton elhelyezett táblák bevezetnek minket a témába, általános áttekintést adnak a kőzetek és hegységek kialakulásáról, és megmutatják a régió geológiai jellemzőit.

„Az Alpok térsége Európa egyik legbonyolultabb földtani–szerkezetföldtani felépítésű tájegysége. Kialakulása az Eurázsiai- és az Afrikai-kőzetlemez közeledésével és ütközésével, a közöttük terpeszkedő Tethys-óceán bezáródásával magyarázható. A Tethys mélyén a hosszú évmilliók alatt lerakódott üledéktömegek az egymáshoz közeledő kontinensek miatt csak úgy tudták kitölteni a rendelkezésükre álló teret, hogy a kőzettestek egymásra torlódtak, elszakadtak eredeti aljzatuktól, hatalmas takarós szerkezeteket hozva létre. Így egymástól több ezer kilométerre, különböző ősföldrajzi környezetekben lerakódott kőzetek kerülhettek egymás mellé, illetve fölé. Az óriási puzzle-darabokként egymásra kerülő, deformálódó kőzettestek kivastagították a földkérget, amely a terület lassú emelkedését vonta maga után. Így vette kezdetét az Alpok hegyláncainak lassú, évmilliókig tartó kiemelkedése” – tudtuk meg a helyszínen a tájékoztató táblákról, miközben felfedeztük a régiót.

Az Alpok csak egy kis „szegletét” jelentő Alpstein vonulatain túrázva az itt leírt kőzettestek és folyamatok kiválóan tanulmányozhatók. A túraútvonal kőzetfelszíneit fürkészve olyan ősmaradványokra (például korallok, kagylók, tengeri sünök) lehetünk figyelmesek, amelyek egyértelműen jelzik a tengeri eredetet. Az itt előforduló mészkövek maguk is elpusztult, meszes vázú tengeri élőlények maradványaiból jöttek létre, mésziszapként kezdve „pályafutásukat”.

„Az évmilliók alatt felhalmozó meszes üledékek a betemetődés hatására tömörödni kezdtek, s megindultak bennük a kőzetté válási (diagenetikus) folyamatok, amelyek hatására kemény kőzettestek jöttek létre a földkéreg mélyén. Ezek deformálódtak és emelkedtek ki hegyláncok formájában, a korábban már bemutatott lemeztektonikai folyamatok, Eurázsia és Afrika közeledése hatására. A kiemelkedő és védtelen hegyláncok formálását ezek után az eróziós folyamatok vették át. A változó klíma az évmilliók alatt jelentős felszínátalakítást végzett, amelyek közül kiemelendő a jégkorszaki eljegesedés. A külső erők, például gleccserek, folyók, tömegmozgások, azaz „a hegység kalapácsai” bontották a puhább kőzeteket, míg a keményebbeket és ellenállóbbakat jobban meghagyták. A külső erők nem csak romboltak, hanem építettek is: a kőzetek lepusztulásából származó törmelék például mélyedéseket tölthet fel. Ahol eltűnt egy kőzetréteg, az el is szállítódott és valahol máshol lerakódott. Ez a természet és a kőzetek örök körforgása” – ismertették az információs táblák annak a látványos formakincsnek a kialakulását, amelyet a túraútvonal mentén mi is tanulmányozhatunk.

Az Alpstein hosszú múltra tekint vissza, kialakulása három szakaszra osztható:
• üledék- és kőzetképződés
• hegységépítés és tektonika
• időjárás és erózió.

Az Alpstein vidékének, így az általunk is bejárt útvonal kőzetformációinak és formakincsének kialakulása három különböző, egymást térben–időben is átfedő szakaszra bontható. A hegyláncokat alkotó kőzetek eredeti tengeri üledékei 140–40 millió év között rakódtak le, amelyek a későbbi hegységképződési fázisok hatására fokozatosan deformálódtak, óriási takarókba rendeződtek, majd hegyóriások formájában lassan a magasba emelkedtek. Az útvonal mentén lerakódott kőzetek mintegy 15 millió évvel ezelőtt kerültek felszínre vagy annak közelébe, így azóta az „idő vasfoga” pusztítja azokat, a külső erők, például a csapadék, szél vagy épp a fagy segítségével.

Érdekesség, hogy a hegyvidék emelkedése lassan ugyan, de még napjainkban is zajlik, ami évente átlagosan fél millimétert jelent. Ez viszont nem egy látványosan mérhető jelenség, mert a kiemelkedéssel „szemben dolgozik” az erózió, amely egyensúlyban tartja a kiemelkedő hegyláncok magasságát.

És végül egy bennfentes információ: a geológiai tanösvényen megtett izgalmas, egynapos túrához gondosan megválogatott túrafelszerelésre és körülbelül négy-öt órára lesz szükségünk. Brülisau és Bollenwees között – vagy az ellenkező irányban – további két órát kell hozzátennünk.