Éhínség idején albérlőiket eszik meg a korallok

A korallzátonyok a teljesen átlátszó, ezért tápanyagszegény vizekben élnek és nőnek, rengeteg élőlénynek otthont adva – de vajon miként? A kérdés már Darwinban is felmerült, ezért Darwin korall-paradoxonjaként ismert.

Ma már jól ismert, hogy a korallok jórészt a sejtjeikben élő algák segítségével jutnak hozzá a tápanyagaik egy részéhez, és az algák fotoszintézise miatt szükséges számukra az átlátszó víz. A Southamptoni Egyetem vezette nemzetközi csoport egy új, a Nature folyóiratban közzé tett kutatási eredményével kereste a választ a Darwin-paradoxonra.
„A Darwin korall-paradoxonjaként ismert kérdés, hogy miként élhetnek a korallok az óceán tápanyagszegény vizeiben, már számos fontos, ezt megmagyarázó folyamat felfedezéséhez vezetett el. Most hozzáadhatjuk az utolsó hiányzó darabot is e rejtély megoldásához” – mondta el a kutatást vezető Jörg Wiedenmann professzor.
Arra jutottak, hogy nemcsak szimbiózisban élnek a korallok a bennük lakó fotoszintetizáló algákkal, és felhasználják az algák termelte széntartalmú vegyületeket, mint például cukrokat, hanem meg is eszik őket, így jutnak hozzá a túlélésükhöz szükséges anyagokhoz. Ezek az algák igen hatékonyan tudják a tengervízben lévő szervetlen tápanyagot, például nitrátot és foszfátot felvenni és hasznosítani. Még az egyébként tápanyagszegény óceánban is van ezekből, mert többek között a tengeri szivacsok végtermékeikben kibocsátják őket. A korallpolipok azonban – szemben az alga albérlőikkel – képtelenek e formában a tápanyagokat felvenni, ám valahogy mégis bejut a szervezetükbe és segíti a növekedésüket. A kutatók a Southamptoni Egyetem korall-laboratóriumában zajló hosszú távú vizsgálatok és kísérletek során vették észre, hogy a korallok akkor is remekül elvannak és jól növekednek, ha nem kapnak a saját maguk számára használható tápanyagokat.
A kutatók speciális izotópokkal megjelölték azokat a molekulákat, amelyeket a koralljaik vize tartalmazott, de a korallok képtelenek voltak hasznosítani. Az izotópok segítségével követni tudták, mi történik ezekkel, és így derült fény az „albérlő” felfalására.
A vizsgálatok feltárták, hogy ez annak köszönhető, hogy a korallpolipok időnként megemésztik a szimbionta algáikat, amelyek már felvették e tápanyagokat a vízből. A felfedezést aztán az Indiai-óceánon, valós körülmények közti vizsgálat is megerősítette.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy bár rövidebb tápanyagszegény időszakokat kiválóan átvészelhetnek így a korallok, ha hosszú távon nem jutnak hozzá ezekhez, akkor elpusztulnak. A felmelegedés pedig pont ebbe az irányba mutat, mivel a melegebb víz kevésbé keveredik át, és így a tápanyagok se juthatnak el a korallzátonyokhoz.