Tengerjég nélkül nincs utódnevelés

A császárpingvinek 2022-ben hatalmas veszteséggel zárták az évet: a tengerjég hiánya miatt számos kolónia nem tudott utódokat felnevelni.

A Brit Antarktiszi Felmérés (BAS) számolt be arról a sajnálatos kutatási eredményről, mely szerint a császárpingvinek 2022-ben példátlan katasztrófát éltek át: utódnevelésük teljesen sikertelen volt, mivel nem állt rendelkezésre az ehhez szükséges tengerjég.
A Communications Earth & Environment folyóiratban közöltek szerint a Bellingshausen-tengeren lévő ötből négy császárpingvin költőtelep is 100 százalékos veszteséggel zárta a költési szezont. A tengerjégről készült műholdfelvételek elemzéséből arra jutottak, hogy a jég még azelőtt feldarabolódott, hogy a pingvinfiókáknak kifejlődhetett volna a végleges, vízzáró tollazatuk.

A császárpingvin költéséhez arra a tengerjég-típusra van szükség, amely télen a szárazföld mentén, a parthoz tapadva fagy meg, és tart ki ebben a formában a következő nyár eleji olvadásig. A császárpingvin a déli sarkvidék telén, május-június során rak tojást, és bár a fiókák 65 nap alatt kikelnek, az önálló életre csak a következő nyáron – vagyis december-január körül válnak képessé. Ez addigra történik meg, mire beköszönt a jég olvadásának, feldarabolódásának ideje.
A Bellingshausen-tengeren, az Antarktiszi-félsziget nyugati felén a jég azonban 2022-ben már novemberben feldarabolódott. A szakemberek szerint szinte teljesen kizárt, hogy az e helyen volt költőtelepeken a fiókák túlélhették a katasztrófát.

Már hosszú évekre visszamenő műholdas megfigyelési adataink vannak a császárpingvin költőhelyeiről, ezeket ugyanis jól lehet látni az űrből, és így nyomon követhető az állatok sorsa, teljesen zavarástól mentesen (az egyébként is gyakorlatilag megközelíthetetlen területeken). A most jelzett katasztrófát egy 14 éve tartó megfigyelés részeként tudták sajnálatos módon elkönyvelni a szakemberek.
Az előrejelzések szerint évszázadunk végére a császárpingvin e költési stratégia miatt ki fog halni, a 2022-es tapasztalatok megerősítik ezt az előrejelzést. 2018-2022 között az antarktiszi császárpingvin-kolóniák 30 százalékát érintette az évről évre rekord alacsony vagy a közeli tengerjég-kiterjedés. Bár az egyes évszakok extrém időjárását nem könnyű a klímaváltozáshoz kötni, a hosszabb távú trendek jelzik, milyen irányba változik a helyzet. Vannak néhány éves változások, mint például az El Ninohoz köthetőek, vagy más, középtávú átalakulást követők, ezeket csak akkor érthetjük meg, ismerhetjük fel, ha elég hosszú időn át mérünk. Épp ezért is van szükség a rengeteg megfigyelésre, hogy kiderüljön, mekkora részt képvisel a jelenlegi rekord alacsony értékekben a klímaváltozás, és mennyit a természetes változékonyság.

A császárpingvin a korábbiakban úgy reagált a hasonló helyzetekre, hogy a rákövetkező évben stabilabb tengerjég-borítású helyre költözött – ez a módszer azonban csak addig működhet, míg van következő helyszín. Ha a tengerjég a teljes régióban csökken, akkor a pingvineknek se marad költőhelyük. Bár a császárpingvint sose vadászták módszeresen, az ember így is nagy hatással van rá: a halászat elveszi az eleségüket, a klímaváltozás pedig az élőhelyüket semmisíti meg. Ez utóbbi az, amivel a gerinces fajok a legkevésbé képesek megbirkózni.
A tengerjég 2023-ban ismét rekord alacsony kiterjedésű a déli sarkvidéken, nagyjából akkora terület hiányzik az átlaghoz képest, mint Grönland.