Egy lepkeéletre szóló kötelék

A közönséges nyúlparéj (Chondrilla juncae) egy száraz gyepekben, parlagokon, mezsgyékben és útszegélyekben gyakori növény. Országszerte előfordul, de az Alföld egyes részein, valamit az észak-keleti országrészben viszonylag nagy területekről nincsenek adatai. Virágai nagyjából nyár közepén kezdenek nyílni, de még szeptemberben is láthatjuk sárgállani őket.

A növény egyik érdekessége, hogy a fő tápnövényét jelenti a nyúlparéj-nappalibagolynak (Schinia cognata), mely nevét is erről kapta. Egész élete erősen kötődik a nyúlparéjhoz. A kifejlett lepke, amikor aktív (gyakran napsütésben) gyakran a nyúlparéj virágain szívogat.

A hernyók is a nyúlparéjra vannak utalva, ugyanis leginkább e növény virágát, magtokját rágják. Ezzel egyébként rontják a nyúlparéj szaporodási sikerét, ami viszont kedvezhet más fajoknak. Az ehhez hasonló kapcsolatok igen fontosak a földi élet sokféleségének fennmaradásában, és a sokféleség kialakulásában, növekedésében is.


A lepke hazánkban védett, és Magyarországtól nyugatra nem is igazán fordul elő. Júliustól szeptemberig van esélyünk megtalálni. Nem egyszerű észrevenni sem a kifejlett lepkét (imágót), sem a hernyókat, de kis gyakorlattal egészen sikeresek lehetünk. Először is meg kell ismernünk a növényt. Majd amikor rátalálunk, alaposan át kell vizsgálni a nyúlparéjokat, azok szárát, virágait, különösen az életerős, egészséges és terebélyesebb tövekét. A saját tapasztalatom az, hogy a legtöbb helyen, ahol eddig kerestem, és bőven volt szép nyúlparéj, előbb-utóbb sikerült megtalálni a nyúlparéj-nappalibaglyot is.

Ha hasonló lepkét (vagy bármilyen, számunkra érdekes ízeltlábút) találunk, fotóval ellátott megfigyelésünket feltölthetjük az izeltlabuak.hu honlapra, ahol szakértői segítséget kapunk a határozásban, ráadásul adat még hasznosul is.