Segítheti a fajok megőrzését a kert is

Egy új, a Scientific Reports folyóiratban közzé tett német kutatásban azt mérték fel, hogy miként segíthetik a kertek a veszélyeztetett növények megőrzését, a kutatást a Science ismertette. A természetvédelmi kertészkedésnek hívott módszer németországi lehetőségeit vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy a vörös könyves növények közel fele alkalmas lehet arra, hogy emberi segítséggel, kertekben próbálják a fennmaradásukat elősegíteni. Ahhoz, hogy gyakorlati haszna is legyen a kutatásnak, egy applikációt is készítettek, amivel az érdeklődők ki tudják választani, hogy a saját, helyi körülményeik közepette mely fajokat tudják a kertjükben segíteni (ez az app csak Németországra vonatkozik).

Ahhoz, hogy bolygónk biológiai sokféleségét megpróbáljuk megőrizni, a védett területek vagy a parkok nem elegendőek, ezért nem árt néha kicsit újszerű ötletekkel előállni. Azt az elvet már elég régóta igyekeznek a természetvédők terjeszteni, hogy sokat tehetünk a környezetünkért, ha az őshonos növényfajokkal vesszük körbe magunkat, ám az egyforma növényekkel teli díszkertek divatja ennek ellenére is tart még.

A német kutatók kiszámították, hogy amennyiben a ritka növényeket a kiskertekben ültetnék az emberek, 25 százalékkal csökkenne a rájuk leselkedő veszély. Azt is hozzátették, hogy ez más országokban is így működhet, persze a növényfajoktól függően más adatokkal.

A német kertek, parkok, de még az erkélyek és a zöldtetők is elősegíthetnék az ország veszélyeztetett növényeinek szaporodását, a 988 különböző faj közel fele alkalmas a kerti tartásra. Az is kiderült, hogy a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szereplő növényekből 650 faj elérhető a helyi fajokkal foglalkozó német kertészetekben! E fajok ráadásul jobban bírják az aszályos időt is, és kevesebb műtrágyát, tápot igényelnek, mint a dísznövényként tartott fajok.

Számos növényfaj már eltűnt a természetből, ám a kertekben még fennmarad. A hasonló helyzetű növények jól ismert iskolapéldája a wollemi fenyő (sárkányfenyő), melynek egyetlen ausztrál élőhelye van csupán, de ma már világszerte megtalálható, és ma már magánemberek számára is elérhető növényfaj. Hasonló a Franklin-fa (Franklinia alatamaha) a vadonban már a 19. században kihalt, ám a kertek dísznövényeként mindmáig él.

A német kutatók a következőkben azt mérik majd fel, hogy a kertekben túlélő növények vajon visszavadulhatnak-e, visszaállítható-e segítségükkel e fajok vad állománya. Ehhez pedig kísérletekre is szükség lesz majd.