A jegesmedvéknek nem való az állatkert
Míg a kis territóriumú vadállatok könnyen alkalmazkodnak az állatkerti körülményekhez, a jegesmedvék nomád életmódja ezt nem teszi lehetővé.
A Royal Society Open Science folyóiratban számolt be egy nemzetközi kutatócsoport arról, hogy a ragadozók esetében milyen tényezők befolyásolják, mennyire képesek magukat jól érezni állatkerti körülmények közt. Az eredmények arra is befolyással lehetnek, hogy milyen fajokat tarthat egy-egy állatkert, illetve a kifutók terveit is ez alapján lenne érdemes elkészíteni.
Számos tényezőt megvizsgáltak, amelyek összefügghetnek az állatok életével, hogy kiderítsék, miért képesek egyes fajok elviselni még a prémfarmok zárt világát is, míg más fajok, mint a panda vagy a jegesmedve egy modern állatkert vagy természetvédelmi tenyésztő központ tágas kifutójában is nehezen élnek meg.
A kutatók többek közt arra jutottak, hogy a jegesmedvék számára az állatkerti lét elképesztően unalmas lehet. A természetes vándor életmódú fajok számára jeleneti a legnagyobb kihívást a bezártság, e fajok körében gyakoribb a sztereotip viselkedés és nagyobb a fiatal egyedek sajnálatos pusztulása is. Míg egyes fajok (sarki róka, fekete medve) kevesebb utódot veszít el állatkerti körülmények közt, más fajok (pl. kúpos fóka) sokkal többet, de a jegesmedvék is hasonló cipőben járnak (a vadonban 45, állatkertben 51 százalékos a bocsveszteség). Ezek az adatok azt is megmagyarázhatják, miért hírhedten nehéz a pandákat fogságban szaporítani.
Azzal azonban, ha megértik, miféle evolúciós okok állnak az egyes fajok igényei és viselkedése mögött, könnyebb lesz számukra megfelelőbb élőhelyet is biztosítani. A vándorló állatok számára minden nap új izgalmat jelent, amelynek a változatosságon túl a meghozandó döntésekben, a szellemi kihívásban is szerepe van. Egy állatkertben pedig meglehetősen nehéz biztosítani mindezeket, de legalább a vándorló ragadozók esetében meg kellene próbálni.
Ezek az adatok is felhívják a figyelmet arra, hogy van egy etikai határ, amit nem szabadna átlépni az állatkerti állatok tartása során. A kutatók bíznak abban, hogy az eredményeik segítségével jobbá lehet tenni a fogságban tartott állatok életkörülményeit.