Kiderült, miért vándorolnak a polipok a mélytengeri hévforrásokhoz
Hosszú ideje tudtak már a szakemberek arról, hogy egy polipfaj rendszeresen elvándorol egy mélytengeri hévforrásos területre, ám ennek az okára csak a közelmúltban sikerült fényt deríteni.
2018-ban vette észre a Monterey Bay Aquarium Kutatóintézet (MBARI) és a NOAA szakembereiből álló csoport, hogy a Kaliforniai partok közelében egy hévforrásokkal teli hely hemzseg a polipoktól. A helyet Polipkertnek nevezték el, és három éven keresztül tüzetesen megfigyelték, mi zajlik itt, az összegyűjtött adatokból kiderült választ pedig a Science Advances folyóiratban tették közzé.
3200 méteres mélységben a tengervíz hőmérséklete 1,6 Celsius-fokos, azonban a Polipkertben a hévizeknek köszönhetően 11 Celsius fokot lehet mérni. Ez hatalmas különbséget jelent a hidegvérű polipok számára! A már kialudt tenger alatti vulkán hévizei azonban a polipok legnagyobb gyülekező helyét teremtették meg, a Muusoctopus robustus nevű faj képviselői nagy távolságból is ideúsznak a „termálfürdő” miatt.
A hidegben lelassulnak az életfunkcióik, az anyagcseréjük, de még az embriófejlődésük is. Épp ezért a mélytengeri polipok sokkal lassabban növekednek, mint a sekély, melegebb vizekben élő polipok. A 3200 méteres mélység szinte a fagyásig hideg vizében legalább 5-8 év volna az embriófejlődés ideje. Mivel a polipmamák kikelésig őrzik a leendő utódaikat, ezért az adott anyák egyedi jegyei alapján azonosítani lehetett őket, s így kideríthették, mennyi idő alatt kelnek ki az itteni kicsinyek. Az átlagos idő mindössze 1,8 év volt, vagyis a meleg elképesztően felgyorsította a fejlődésüket.
A vizsgálatok feltárták, hogy a meleg víznek köszönhetően sokkal sikeresebben szaporodhatnak az ideérkező állatok, mint a másutt szaporodó rokonaik. A gyorsabban fejlődő és hamarabb kikelő kis polipokra rövidebb ideig leselkedtek veszélyek – például ragadozók, mint a hideg környezetben, sokkal lassabban fejlődőkre.
A poliptömeg egész kis ökoszisztémát is vonz: dögevők és ragadozók is jelen vannak e helyen. A polipmamák elpusztulnak, ha a kicsinyeik kikeltek, így mindig van tetem, amely várja a fogyasztóját. Emellett mélytengeri korallok, szivacsok, különféle halak is élnek itt. A helyszín ma már védett, a rendkívüli élővilágának köszönhetően.
Észak-Amerika legnagyobb teknőse
A mexikói üregteknős (Gopherus flavomarginatus) súlyosan veszélyeztetett faj, amelynek megmentésén dolgozik egy alapítvány.
Egyes császárpingvinek dacolhatnak a klímaváltozással
A császárpingvinekre szomorú jövő vár a csökkenő tengerjég miatt, ám egyes kolóniái szerencsésebb helyzetben lehetnek a többieknél, legalábbis egyelőre.
Kecses röptű madár
Kedvelem a vizes élőhelyeket, a folyókat, holtágakat, halastavakat, patakok mentét, erdei tavakat bármelyik legyen is. Ezen élőhelyeket érdemes tavasszal és ősszel gyakrabban felkeresni, hiszen madárvonulás idején, ha a szerencse mellénk szegődik, mindig lelhetünk valami madárritkaságot.
2023. szeptember asztrofotója: Sarki fény színjátéka
A fotográfus a természet szépségeit úgy kívánja megörökíteni, ahogy az adja magát.
Rejtőzködő szürkeövesek
A lepkékről talán a színek jutnak először eszünkbe, pedig még a nappali lepkék között is jó néhány rejtőmintázatú fajt találunk.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
