Újrahasznosító madarak?

Nagy Jenő, a Magyar Kutatási Hálózat és Debreceni Egyetem (HUN-REN-DE) Természetvédelmi Biológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa válaszol kérdéseinkre, aki Juan Diego Ibáñez-Álamo, a Granadai Egyetem docense vezetésével, nemzetközi csapattal karöltve egy nemrégiben megjelent tanulmányban azt vizsgálta, hogy egyes madárfajok miért használnak fel mesterséges anyagokat is fészkük megépítéséhez.

Az emberiség által felhalmozott temérdek hulladék okozta környezeti terhelés miatt nem károgunk eleget, vagy épp nem kellő hangerővel tesszük. Viszont olybá tűnik, ebben a tanulmányban e negatív tendenciát a szakemberek megpróbálják pozitívan megközelíteni. Miért?

Nagy Jenő: Nagyon örülök, ha a megjelent tudományos cikkünket pozitív hangvételben sikerült megírnunk, és ha másért nem, a hatalmas nemzetközi visszhang miatt valóban pozitívak is vagyunk. Úgy tűnik, ez egy olyan téma, amely mind a tudományos világot, mind pedig a társadalmat rendkívüli módon érdekli. Még egy verset is ihletett munkánk az angliai Edinburgh-i Egyetem docensének tollából. Eredményeink azt mutatják, hogy a legfőbb mozgatóerők egyike, hogy a madarak szexuális jelzésekre használják az ember által elhullatott mindenféle „szemetet”. A színes, csillogó műanyag, fém vagy üvegdarabok lenyűgözik a másik nemet, ahogy ez egyébként nálunk, embereknél is így van. Például barna kánya pároknál figyelték meg azt, hogy azok a párok voltak sikeresebbek a költésben, akik jobb minőségű territóriumot tartottak fenn, amivel szoros kapcsolatban állt a fehér színű műanyag darabok nagyszámú jelenléte fészkeikben. Viszont a rosszabb minőségű territóriumokon fészkelő párok eltávolították a kísérletesen fészkükbe helyezett fehér műanyagokat, amelyek úgy tűnik az igények őszinte jelzései lehetnek. Természetesen mindezek hátterében az a tény áll, hogy a fészkek, mint olyanok, a fészket építő madár, úgynevezett kiterjesztett külső bélyegei, és így a feldíszített fészkek az egyed állapotát és testi egészségét is tükrözik. Ez párválasztásban és a szaporodási siker növelésében előnyös tulajdonság lehet.

Tanulmányuk elején számos korábbi kutatásból született publikációt felsorolnak, amik azt támasztják alá, hogy ez nem új keletű trend a madarak körében. Miben jelent újdonságot a jelenlegi kutatás a korábbiakhoz képest?

Nagy Jenő: A korábbi kutatások nélkül a mi kutatásunk sem jöhetett volna létre, hiszen mi az általuk közölt információkból építkeztünk. A korábbi vizsgálatok jelentős része inkább csak leíró jellegű és a mi esetünkben nagyon hasznos információkat tartalmaz a fészekanyagként felhasznált mesterséges anyagokról és azok hatásáról a fiókákra és felnőtt egyedekre. Azonban néhány, főként az utóbbi években megjelent tanulmány eredményein kívül nem kapunk átfogó képet a témában. Mi egy jól meghatározott rendszert követve azonosítottuk a mesterséges anyagokat és ennek a rendszernek a használatát javasoljuk jövőbeli vizsgálatoknál is. Ezen túlmenően részletes irodalmi áttekintést adunk a témában, és nem utolsó sorban az eddigi legátfogóbb, 176 faj (azok rokonsági viszonyait, vagyis filogenetikáját figyelembe vevő), közel 35000 fészkének adatait felhasználó, több alternatív elméletet is tesztelő kutatást dolgoztunk ki. Ekkora léptékű vizsgálatot eddig még rajtunk kívül más nem közölt a madarak által használt ember alkotta szemét, mint fészekanyag témakörében.

Következésképpen megállapíthatjuk, hogy láthatóan egyre több faj, egyre gyakrabban használ fel számunkra már mihaszna elemeket a fészkébe. Megfigyeléssel vizsgálják a szárnyasokat, hogy ezt kijelenthessék?

Nagy Jenő: Cikkünk első szerzője, Zuzanna Jagiełło, a Warsói Egyetem frissen doktorált biológusának fő kutatási irányai közé tartozik ez a téma, aki rendszeres terepi megfigyeléseket is végez. Alapvetően az irodalomban már közölt megfigyeléseken túlmenően a jó minőségű fotók azok, amelyekről információt szerezhetünk. Következő lépésként szeretnénk beindítani egy civil kutatói (citizen science) programot, amelybe a természetben nyitott szemmel járó, nem csak kutatói minőségben lévő személyek csatlakozhatnak és megfigyeléseiket, fotóikat beküldhetik számunkra. Képtelenség lenne néhányad magunkkal több fajt, kontinenseken átívelő léptékben vizsgálni, ezért a társadalom megszólítása nagy előrelépést jelentene a további adatok gyűjtése terén.

Tekintve a nemzetközi érdeklődést, ez nem sajátságosan magyar fejlemény. Minden emberek lakta kontinensen szembesülhetünk hasonlóval?

Nagy Jenő: Az Antarktiszt, az ott kiépített kutatóállomásokat leszámítva, általában nem tekintjük emberlakta földrésznek, így tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy az egész világon, Ausztráliától az amerikai kontinenspárig és Eurázsiától Afrikáig, mindenhonnan vannak információink a jelenségről. A legtöbb adatot Európából és Ausztráliából közölték, így az egyes területek feltérképezettsége erősen változó és valószínűleg sokkal elterjedtebb a jelenség, mint amennyit most tudunk róla. Ezért is lesz nagy jelentősége az előbb említett program létrehozásának.

Ebből adódik a kérdés: hogyan függ össze a vizsgált fajok testmérete, élőhelye és fészekrakási szokása a hulladékfelhasználással?

Nagy Jenő: Olyan elemzési módszereket alkalmaztunk, amelyek lehetővé teszik, hogy különböző adatok, amilyenek a felsoroltak is, együttes hatását vizsgálhassuk, miközben figyelembe vesszük az egyes fajok rokonsági kapcsolatait is. Ha egy fajról több különböző forrásból is volt feljegyzésünk, akkor azokat nem vontuk össze elemzés előtt, hogy a legtöbb információt felhasználhassuk. Hogy számszerűsíthessük a mesterséges anyagok felhasználását, minden egyes fajhoz hozzárendeltük azon kategóriáknak a teljes számát, ahány különböző hulladéktípust azonosítottak a vizsgált fészekben. Eredményeink alapján elmondható, hogy az összetettebb fészkeket építő fajok jellemzően kevesebb hulladékot használnak fel, mint a nyitottabb szerkezetű fészket építő fajok. A természetes környezetükben fészkelő fajok szintén kevesebb hulladékot használnak, de minden más élőhely esetében már nem mutatható ki statisztikai különbség, amiből arra lehet következtetni, hogy gyakorlatilag bolygónk bármely szegletében hozzáférhető a szemét a madarak számára. A testméret hatását csak indirekt módon vizsgáltuk, mégpedig az ivari dimorfizmus (nemi kétalakúság) jelenségén keresztül, vagyis kivontuk a hímek és a tojók testtömeg értékeit egymásból. Így egy pozitív számot kaptunk azokra a fajokra, ahol a hímek a nagyobbak és negatívat azoknál, ahol a tojók testtömege a nagyobb. Az adatok azt mutatják, hogy a különböző hulladékkategóriák teljes száma és az ivari dimorfizmus között negatív kapcsolat van. Ez azt jelenti, hogy jellemzően azok a fajok használnak többféle hulladékot, ahol a tojók nagyobb testméretűek.

Nézzük most meg a fészeképítést, mint viselkedést. Ha kizárólag természetes anyagokból (gallyakból, levelekből, mohákból…) épül a fészek, akkor az öröklött vagy tanult viselkedés?

Nagy Jenő: A valaha élt összes madárfaj, kivétel nélkül, fészket épített és épít ma is. Ezek a létesítmények igen változatosak lehetnek, a struccok földbe vájt mélyedéseitől, a galambok lazán egymásra fektetett gallyakból álló építményein át, a lugasépítők színes kavicsokkal díszített, vagy a függőcinegék lecsüngő, összetett fészkeivel bezárólag. Az emlősök evolúciós fejlesztése, a méh, még nem áll rendelkezésre a madaraknál, ezért szükség van a szintén igen változatos tojások és a fiókák fejlődését és védelmét biztosító eszközökre, amelyek a külső környezetben látják el nélkülözhetetlen feladatukat. Természetesen nagyon sok tanult viselkedést láthatunk a fészeképítésben is, különösen olyan kimagaslóan intelligens madaraknál, mint a varjúfélék. De a szülőpár közötti szoros együttműködés teszi lehetővé azt is, hogy például bizonyos sas fajoknál a hím és a tojó olyan összhangban dolgozik, amit, ha nem felvételen látok, el sem hiszem. A két egyed ugyanazt a gallyat megfogva tökéletesen illesztette helyére azt a fészekben. A madarak, de úgy általában az állatok igen leleményesek tudnak lenni, tehát biztosan nagyszámú tanult viselkedési formát beépíthetnek tevékenységeikbe.

Noha az ipar emberi szempontból már igencsak régen ontja a számunkra korlátozott ideig hasznos alapanyagokat. Mi a helyzet az újrahasznosítással, mint viselkedéssel: örökölt vagy tanult?

Nagy Jenő: Szerintem az újrahasznosítás egy technológiai vívmány, nem feltétlenül tekinteném viselkedésnek. Azonban kétség sem férhet hozzá, hogy az első tevékenységek egyike, amit emberként elkezdtünk, a gyűjtögetés – sőt számos állatfaj, mókusok, szarkák és sorolhatnánk, rendszeresen gyűjtögetnek. Az újrahasznosítás így tulajdonképpen adott lehetett a kezdetektől is. A gólyák például előszeretettel keresik fel ugyanazt a fészket évről évre, ez vajon újrahasznosítás? Az emberek által eldobott üvegdarab, mely az évek alatt színes, kerek kavicsokká csiszolódik a tengerben és díszítő eleme lesz egy madár fészkének, az vajon újrahasznosítás? Bár lehet nem a megfelelő irányból közelítettem meg a kérdést.

Még emberi léptékkel is valóban roppant tág fogalom az újrahasznosítás. Logikusan végiggondolva egy fémdarabka tehet akár szilárdabbá, egy kis műanyag a hőszigetelésben jelenthet előnyt a hagyományos alkotóelemekhez képest. Létezik, hogy a tollasok rájöttek erre és ezért használnak fel mesterséges alkotóelemeket?

Nagy Jenő: Annak megállapítása, hogy mennyire tudatosan használnak különböző mesterséges anyagokat fészeképítéshez a madarak, elég összetett probléma. Valószínűleg további érdekes kísérleteket lehet belőle megtervezni, amelyek eredményei közelebb visznek bennünket a válasz megfogalmazásához. Az biztos, hogy akár természetes anyagokról, mint a tollak, amelyek feladata lehet a hőszigetelés is, akár mesterséges anyagok, mint a cigaretta csikkek, amelyek az élősködők elleni védelemmel lehetnek összefüggésben, legyen szó, okkal kerülnek a fészkekbe. Hogy ezt a mesterséges anyagok esetében is tudatosan alkalmazzák a madarak, arról még keveset tudunk. Statisztikailag kimutatható kapcsolatokat tudunk hozzárendelni az ilyen jelenségekhez, de az is könnyen elképzelhető, hogy egyszerűen becsapjuk az élővilágot, és amit ők hasznosnak vélnek, az hosszabb távon káros is lehet. Ez még nem teljesen egyértelmű.

Korábban említette a közismert „lopós” szarkát, aki bármilyen csillogó tárgyat megszerez, hogy aztán azt fészkébe helyezve előnyösebb pozícióból induljon a párválasztásnál. Milyen kapcsolat mutatható ki az egyes fajok és adott típusú hulladék között?

Nagy Jenő: Több példát is érintettünk már az előbbiekben. Legszembetűnőbb talán a lugasépítők fészke, amiben rengeteg színes üveg vagy fémdarab, műanyag palack kupakja és sok más hulladék megtalálható. Érdekesség, hogy a tapasztaltságot az jelzi, hogy mennyire kék színű dolgokat szednek össze a hímek. Az adatbázisunkban található fajok közül érdekesnek találtam a barna kánya és a vörös kánya adatait, ahol a ruha eredetű hulladékok nagyobb aránya mutatkozott.

Emberi megközelítésből a leggyakoribb hulladékfajta a műanyag, majd azt követi a többi. Hogyan alakul a preferenciasor a madarak szempontjából?

Nagy Jenő: Azt nem tudom megmondani biztosan, hogy ez valós preferencia-e vagy sem, de az általunk gyűjtött adatok alapján elmondható, hogy legnagyobb arányban a műanyagok figyelhetőek meg, majd a ruha eredetű anyagok, papírhulladék, egyéb hulladékok és legvégül a fémek állnak a sorban. Ez valószínűleg azzal is összefügg, hogy melyek azok az anyagok, amelyek a legnagyobb arányban kerülnek ki hulladékként a természetbe és ott milyen hosszú ideig maradnak. Ebben a műanyagok járnak az élen.

Személy szerint a környezet és madarak szempontjából előnyösnek, avagy hátrányosnak tartja az emberi hulladékok ilyetén való újrahasznosítását?

Nagy Jenő: Attól, hogy a hulladék bekerül a madarak fészkeibe, még nem újrahasznosul, hanem csak áthelyeződik. Így továbbra is káros hatással van környezetünkre. A fiókák, de akár a felnőtt példányok is, fizikai sérüléseket szenvedhetnek. Belegabalyodhatnak a hálókba, zacskókba, damilba, lenyelhetik az apróbb darabokat és mindezek következtében elpusztulhatnak. Aggasztónak tartom, hogy egyre nagyobb arányban kerül hulladék a környezetbe, gondolhatunk akár a tengerek hulladékhalászatára, és összetételük, formájuk veszélyt jelent az élővilágra és benne az emberre is. Nekem legalábbis egy hulladék mentes madárfészek jobban tetszik.

Néhány további nyitott kérdést is felvetnek munkájukban. Merre tovább?

Nagy Jenő: A hosszú távú hatásokról még keveset tudunk, de egyáltalán arról is több információra van szükségünk, hogy milyen mértékű a hulladék felhasználása az állatvilágban. A következő lépés mindenképp az adatgyűjtés felgyorsítása lesz, amelyet az érdeklődők nagymértékű bevonásával, nemzetközi citizen science program keretében szeretnénk megvalósítani a közeljövőben. Most is érintettük, hogy mennyire lehetnek károsak a hulladékok és mekkora arányban pusztulnak el a madarak miattuk. Ez is egy lehetséges kutatási irány, ahol szintén több adatra van szükségünk, hogy jól megalapozott következtetéseket formálhassunk. Sok még a tennivaló, de legfőbb célunk, hogy felhívjuk embertársaink figyelmét a szennyezések káros következményeire és környezettudatosságra neveljünk, hogy megóvhassuk az állatvilág sokféleségét, a természet szépségét és bolygónkat a következő generációk számára is.