Feltárulnak a méhek föld alatti fészkei

A méhfajok 85 százaléka a föld alá építi fészkét, ám nem sokat tudunk ezekről a fészkekről. Egy új kutatás CT segítségével mutatja be őket.

A világon mintegy 20 ezer méhfaj él, amelyek mind alapvető fontosságú részei az ökoszisztémának, részint a jól ismert beporzó mivoltuknak köszönhetően, azonban egy újonnan, a Geoderma folyóiratban bemutatott kutatási eredmény szerint a föld alá épített fészkeik is rendkívül fontosak. A méhekre ugyan repülő rovarként tekintünk, ám életük legnagyobb idejét mégis fészkeikben, ez esetben a föld alatt töltik el úgy, hogy alig tudunk valamit e rejtett szakaszról. Azt is jó tudni, hogy e föld alatt fészkelő vadméhek sok faja kimondottan a haszonnövényeink kiváló beporzója, amellett, hogy a természetben élő növények számára is nélkülözhetetlen a munkájuk. E föld alatti fészkek nagyok, a járatok átmérője eléri az 1 centit, és van, amelyek járatainak hossza a fél métert is meghaladja. Ez azt is jelenti, hogy aktívan befolyásolják a talaj szerkezetét, így azt, hogy abba a víz vagy a levegő mennyire képes bejutni. Munkájuk e téren a giliszták, hangyák vagy termeszek talajforgató munkájához fogható.
Egy svájci vezetésű nemzetközi kutatócsoport egy CT segítségével föld alatt fészkelő méhek fészkének felépítését vizsgálta meg, ráadásul úgy, hogy 16 hónap során, egymás után több alkalommal is feltárták ugyanannak a fészeknek az épülő-alakuló szerkezetét. Eddig a fészkekről szerzett tudásunk azon alapult, hogy a megtalált fészket különböző anyagokkal kiöntve egy időpontban meg lehetett nézni – és ezzel megsemmisíteni. A mostani kutatás sokkal szelídebb módon, ám mégis dinamikusabb képet rajzolhatott e folyamatról.
Két méhfajt vizsgáltak, a magányosan élő és fészkelő tavaszi selyemméhet (Colletes cunicularius), valamint a társasan élő, fészkelő karcsúméh-faj, a Lasioglossum malachurum fészkeit. Míg a magányos faj nősténye egyetlen fészket épít petéje számára, ahova aztán annak felnövekedéséhez szükséges virágport hord. A társas faj azonban több generáción keresztül lakja a folyamatosan bővített fészket, annak több járata készül a föld alatt és egyre összetettebbé válik.
A kutatók öt helyszínen megkeresték a méhek fészkeinek bejáratát, és egy-egy nagy méretű, 20 centis átmérőjű műanyag csövet nyomtak a talajba köréjük. Egy hónap elteltével aztán óvatosan kiemelték a csöveket a bennük lévő talajjal és a remélt ép méhfészkekkel együtt, majd elvégezték a CT-vizsgálatot. Ezután a cső visszakerült a helyére, majd még néhány alkalommal megismételték ezt a folyamatot.
Kiderült, hogy a tavaszi selyemméh egészen egyszerű, függőleges, egyetlen járatból álló fészket épített, míg a karcsúméh többszörösen elágazót. Ez utóbbi az idő előre haladtával folyamatosan bővült, nőtt az elágazások száma és bonyolultsága.
Az így kapott adatokból egyértelművé vált, miféle munkát is végeznek a mélyben e méhek. A fészkek sérülhetnek a mezőgazdasági munkák során, vagy más külső hatásokra, mint a járműforgalom. Az egyelőre nem világos, a különféle talajtípusok miként befolyásolják a fészeképítést. A kutatók szerint azonban ezt bárhol meg lehet hasonló módon vizsgálni, ahol van a közelben CT.