Egyedi ritmust dobol a pálmakakadu

A sötétszürke-élénk piros mintát viselő, csak Queensland északi részén élő pálmakakadu (Probosciger aterrimus) maga készítette dobverőket használ a saját ritmusa lejátszásához, amint azt egy újonnan, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban ausztrál kutatók bemutatták. A hímeket akár a madárvilág Ringo Starrja, vagy Phil Collinsaként is ismerhetnénk: a madarak azon a fán dobolnak, amelyben a fészekodúnak alkalmas üregük található. A saját maguk választotta és készítette „dobverők” segítségével egyedi ritmust játszanak, így igyekeznek felhívni magukra a párt kereső tojók figyelmét.

A pálmakakadu az egyik első olyan állat volt, amelynek eszközhasználatára fény derült tudományos körökben: Alfred Russel Wallace a 19. század közepén észlelte, hogy e madárfaj a kanárifa diószerű termésének kinyeréséhez egy levelet is használt. Jó száz évvel később e madárfajról kiderült, nem csupán élelemgyűjtéshez készít eszközt a vadonban.

Leginkább abban különlegesek, hogy maguk választják és formálják a doboláshoz használt tárgyakat, ezek lehetnek ágak, vagy termések, terméshéjak, minden egyes madárnak saját kedvence van. Az egyik típus, amit használnak, a fészeképítéssel egyidejűleg születik: ágakat törnek le és fosztanak meg a levelektől, kb. 20 centis darabokat választanak dobverőnek. (A fészekhez használt ágakat ennél kisebb darabokra is széttördelik.) Maga a dobverőkészítés is az udvarlási rituálé része, különös táncmozdulatok közepette, a tojó szeme láttára alkotja meg a hím a megfelelő eszközt. A botokat a fészekként szolgáló fa átlag 50 méteres távolságában gyűjtik be, ha pedig terméstokokat használnak dobverőként, azt 100 méteres távolságból hozzák. E terméstokokat is kedvükre alakítják azonban, a csőrükkel jellegzetesen kicsipkedve belőle darabokat. Az előadás után a madár eldobálja a használt dobverőjét, ezt aztán később a rajta látható csőrnyomok alapján könnyen fel lehet ismerni. A dobolás során bal lábukban fogják a dobverőt és saját, egyedi ritmusuk szerint a faághoz, fatörzshöz ütögetik. Bár a legtöbb megfigyelt madár csak a két típusú dobverő egyikének elkészítéséhez és használatához értett, néhány kivételes egyed mindkét eszközzel képes volt dobolni.

A kutatók azt már egy korábbi vizsgálatsorozatban igazolták, hogy a madár képes egyedi ritmusokat felismerni és dobolni – ez pedig ritkaság az állatvilágban, ahol sokkal elterjedtebb a dallamok felismerése. A pálmakakadu ráadásul igen hosszan képes ugyanazt az ütemet tartani, szinte teljesen szabályosan. A szakemberek szerint e dobolással nagy távolságból felismerhetővé válnak az egyes egyedek.